Utóélet kritika

Zomborácz Virág középső ujját virította a (kis községekben fellelhető) megrögzött, abszúrd nyájmentalitásnak, megmutatta, hogy a szorongást nem kényszerrel lehet legyőzni, és irányt adott a kortárs filmkészítőknek. Mindezt glóriás, vagy épp pokolba juttató kacajok előidézésével.

Ezt az iránymutatást komolyan remélem, figyelembe veszi az ipar. Mivel A nyomozó és a Köntörfalak kivételével, én nem nagyon emlékszem minőségi magyar filmre az utóbbi tíz évből (nem, a Final Cut nem film, hanem egy vagány és profi egy óra, húszperces YouTube klipp). Szóval, a poénokat nem csak a pofánkba lehet lökni, „faszagyerek filmgyártók vagyunk” stílusban, mert ez nem Valami Amerika, hanem semmi minőség. A burkoltság, finomság, illetve elvontság, és a gazdag magyar nyelvvel történő kreatív játszadozás nem szégyen, mivel a filmgyártás elsősorban művészet kellene legyen, nem iparág.

Zárójel bezárva és vissza a filmhez: Az UtóéletJavier Bardem és Jake Gyllenhaal eltitkolt, már csak emiatt is szorongó szerelemgyermekéről, Mózesről szól. A fiú az elnyomó apja korai halála utáni megkönnyebbülést próbálná kiélvezni, de felbukkan apja eleinte néma szelleme és már nem csak a saját életét kell rendbehoznia, hanem egy kísértetet próbál a túlvilágba segíteni.

utó 1

Pedig ő köszöni szépen, itt is jól érzi magát.


Ami a történet természetfeletti aspektusát érinti, az azt érintő oksági viszonyok és mozzanatok kiszámíthatóak, illetve motívumai sem túl eredetiek. Az tény, hogy ezek amúgy is csak eszközök a sztori személyesebb vetülete (Mózes karakterfejlődése és édesapjával töltött ideje) kidolgozásában, de a kicsit lassan folyó fél órányi kezdés mellett a mű ellen róható fel.

Ugyan, ezeket elenyésző gondokká teszi Mózes karakterfejlődése és a filmben található sötét humor együttese. Legyenek azok a kicsinyes, látszatokat röhelyesen fenntartani akaró rokon, random külső cselekvés, szellemapu váratlan felbukkanása, Mózes mesterlövész precizitású nyers észrevételei, vagy akár pár tragikus esemény.

utó 2

Meg ott van Janka néni, ő egy külön kategória.


Szóval, amíg a színészek jól végzik a dolgukat, sőt, többnyire meglepő természetességgel adják elő soraikat főleg főszereplőnket alakító Kristóf Márton, vagy a mágikus autószerelőt játszó Anger Zsolt, Zombrácz Virágot író-rendezőt illeti minden tisztelet. Ő az, aki minden papírra vetett jelenetnek látta képernyőbeli helyét, és organikusnak hangzó párbeszédeket is alkotott, amit (valamiért) sok magyar forgatókönyvíró nem tud elérni. Ezen téren még látok és hagyok is fejlődésnek helyet, de a filmmel töltött másfél óra egyik pillanatában sem akartam szemgolyóimmal dugaszolni a füleimet, ami már nagyon is valami.

Nem egy mestermű ez, de hangulatos, intelligens és édes-keserűen vicces mű, ami a végén egy pozitív üzenettel búcsúzik el tőled. Az ilyen műveket meg támogatni kell, mert nem Üvegtigris 4 kell, hanem hasonló eredeti művek.

 

Köszönöm az olvasóm figyelmét!