Az ultrák létezésével tisztában voltam, viszont eddig még nem mélyedtem bele a témába. Legtöbbször focimeccseken találkozhatunk velük, jellegzetességük a fekete öltözet, hangosság, agresszió, némelyik esetben obszcén, akár gyűlölködő feliratú táblák.

Először is tisztáznám azt, hogy miért úgy fogalmaztam, hogy „legtöbbször”. Életem első megírt cikkje az újságírás szakon, első évben volt. Egy videóról kellett rövid hírt írjunk, amiben az U Cluj ultrái elmentek dulakodni egy kerti partira, amit a CFR szurkolói rendeztek. A kerítést rángatták, téglákat dobáltak, ordítoztak egy másképp békés kis sütögetésen, ha jól emlékszem, senki nem sérült meg komolyabban, és a videón szereplő pár ember büntetést is kapott. Tehát nemcsak a meccseken léteznek ők.

Olyanok is vannak, akik elmennek egy kosármeccsre, persze nem is feltétlenül szeretik a sportot, de egy magyar–román mérkőzésen feltétlenül ott a helyük, kiordibálni a munkahelyen, esetleg a családban felgyűlt haragot.

Hallottam olyan esetről is, amikor egy spanyol edzőnek meghalt a kislánya, erre egy perces csenddel akartak megemlékezni a spanyol–román mérkőzésen az emberek, de csak az ultrák éneklése és fütyölgetése hallatszott.

Ha van egy nagyobb román-magyar játszma, akár Budapesten, akár Bukarestben, a vendégcsapat radikális rajongói vonattal érkeznek a helyszínre, és sokszor már a városban is felhajtást keltenek. Nagyon kordában próbálják tartani őket, rendőrök vezetik be a vonatról a meccsre 50-es csoportokban. Konkrétan mintha vadállatokról beszélnénk.

Jó dolog egy közösségbe tartozni, ez lehet egy szurkolótábor is, és természetesen semmi baj azzal, ha rajongsz egy sportért, egy csapatért. Sajnos a normális szurkolókra is kihatnak a szankciók, amikkel a hangos egy százalék miatt büntetik a csapatokat, ilyen például a zárt kapus meccs, amire nem lehet jegyet venni.