Sok egyéb között az egyetemi év is, a magyar tagozat megnyitóval (is)

Tudjátok, mitől lesz valakiből igazi kolozsvári egyetemista? Nem attól, hogy eljön otthonról és többé kevésbé önállóvá válik. Attól sem, hogy megtanul tanulni és rájön, hogy az érettségi semmi volt a szessziókhoz képest. Még attól sem, hogy megszereti a zakuszkát. Sőt, még attól a pillanattól kezdve sem, amikor kívülről tudja, hol mennyi egy üveg sör. NEM! NEM! NEM! Akkor válsz igazi kolozsvári egyetemistává, ha már nem nézel fel valahányszor elhalad a feje fölött egy repülő. Legalábbis dr. Soós Anna rektorhelyettes szerint.

A Magyar tagozat teljesen hivatalos, Visszhang kórussal ékesített, hétfői megnyitóján a rekorhelyettes továbbá ismertette a  kínálkozó lehetőségeket, a programok bőséges választékát, a nemzetközi kapcsolatok kihasználásának fontosságát, a továbbfejlődés módjait.

Jó itt diáknak lenni – mondta még. Főleg mert az idei év kihívásokban és felfedezésekben fog dúskálni. Talpas Botond diákalprefektus pedig alátámasztotta ezt, arról beszélt, hogy a diákszervezetek hogyan segítik, programok, kedvezmények, A kártya által átvészelni a következő 40 hétnyi bizonyítást – szülők, egyetem, város, tanárok, saját magunk fele –, ami az újabb nyári szünidőtől választ el.

Dr. Horváth István egyetemi tanár Évjáratok és generációk – erdélyi időszociológiai morzsák címmel tartotta meg istenhozott előadását. Előadásából kiderült a millenáris generáció túlnyomó részének megvan már a sikertörténete, arról viszont nem tudott biztosítani, hogy a mi, (annyit csesztetett) Z generációnknak mi lesz a sorsa.

Egyelőre azt hiszem az, hogy bulizni fogunk, másnaposan megyünk be kurzusokra, idegeskedünk a tanulmányi szerződéssel kapcsolatban, honvágyunk lesz, messzi világot akarunk majd látni, gyorsan elfogy a pénzünk, de élvezni fogjuk. Mindegyik sörünket és reggeli kávénkat, és minden egyes alkalmat, amikor repülőt látunk elszállni a fejünk fölött, akár utánanézünk, akár nem.