Az óra 20.52-t mutat, amikor elkezdem ezt a mondatot gépelni. De mit számít ez olyan személynek, aki vissza tudja idézni, mit tett az elmúlt órákban? Nos, közel sem annyit, mint Sally Porternek, aki Daniel Keyes Az ötödik Sally című regényének főszereplője. Az idő ugyanis akkor válik igazán fontos, misztikusnak és ellenségesnek tűnő erővé, amikor az ember napokat, órákat veszít; amikor teste és akarata fölött elméjében más személyek veszik át az irányítást.

Nem sci-fi történetről beszélünk. Sally Porter testét nem idegen életforma vagy gótikus korból visszatérő békétlen kísértet használja. Bármilyen elborult fantasztikumnál izgalmasabb témával állunk szemben: a disszociatív személyiségzavarral. Az eredetileg The fifth Sally címmel jegyzett könyvben ezt többszörös személyiségként emlegetik, ami nagyjából ki is fejezi a javát annak, amit tudnunk kell róla: egyetlen testen belül több különböző személyiség válik le egy tudatból, hogyha az alapszemélyiség olyan traumát tapasztal, amit képtelen egyedül feldolgozni. Ha nem lenne eléggé csavaros eddig ez az állapot: az alapszemélyiség a legtöbb esetben nem tud a többi létezéséről. Ő csak elájul, elalszik, majd napokkal később tér magához olyan helyszínen vagy élethelyzetben, amelybe fogalma sincs, hogyan keveredett.

Sally Porter is többen van: néha az intellektuális és művészi hajlamokkal rendelkező Nola foglalja el a testét, máskor a csábító archetípusaként Bella tör felszínre, a legnagyobb krízisekben felbukkan a könyörtelen, verbálisan és fizikailag is agresszív Jynx, de a jóindulatú Derry-nek is jut hely. Ő az, aki mindannyiukat ismeri, mondhatnánk azt is, ő az „elme kapcsolattartója”.

A könyv öt részen és tizennyolc fejezeten keresztül mutatja be Sally életét, amely – könnyen kikövetkeztethetően – rég kisiklott. Előzményként tudjuk meg, hogy férjétől elvált, gyermekeit nem látogathatja, és ezenkívül is képtelen teljes életet élni: minden személyiség teljes jogú és az időt tekintve folyamatos gazdája akar lenni a nő testének.

Daniel Keyes 1980-ban született alkotása viszonylag sok csavarral operál, és bár a regény vége eléggé kiszámítható, a fő problémán kívül kisebb részletekért is érdemes olvasni. Ezek nem az esetleges szerelmi szálak, amelyek néha irreálisnak és elnagyoltnak tűnnek, sokkal inkább az egy testen belül létező különböző egyéniségek jelleme, tervei és létrejöttüknek miértje szögezi az olvasó szemeit a sorokra. Valamint az, hogy ők öten hogyan birkóznak meg egymással.

Az író nemcsak ebben a művében foglalkozik a többszörösen hasadt személyiséggel vagy úgy általában a mentális zavarokkal. Sőt, egyes vélemények szerint nem is ez a könyv a legkiemelkedőbb alkotása a tematikában (ellenpéldaként hozzák fel a Virágot Algernonnak vagy a Szép álmokat, Billy! köteteket), viszont merem állítani, hogy a Sally Porter köré épülő történet is maradandó olvasmányélmény lehet azok számára, akiket akár feleannyira foglalkoztat a disszociatív személyiségzavar, mint engem.

Az óra most 23.36-ot mutat. Megjegyzem ezt is, ahogy Az ötödik Sallyt.