A tehetségkutató műsorok ma már a szórakoztatóipar elemi részét képezik. A tipikus amerikai álom, hogy egyetlen nagy dobbantással bárki a zenei toplisták élére kerülhet, behálózta a világot. És bármilyen elmaradottnak is vélje olykor a közvélemény Erdélyt, ehhez a hullámhoz régiónk is csatlakozott: Erdély dala címen indult 2022-ben pályázat helyi előadók számára, akik zenéjükben fejeznék ki, mit jelent számukra itt élni. Mi pedig most arra keressük a választ, hogy a dobogós dalok valóban az erdélyi létélmény lenyomatainak tekinthetők-e.

Elvileg az említett versenyt az különbözteti meg a tucatgyártott zenés vetélkedőktől, hogy adott témában voltak kötelesek nevezni az alkotók. Amint azt a verseny döntőjében Keresztes Ildikó is megfogalmazta a zsűriasztal mögött: egy szerzemény nem attól lesz Erdély dala, hogy pátosszal szól a szülőföldről, az eredetiség és őszinteség mérvadó. Az énekes véleménye szerint a pályázati felhívásra érkező zenéknek, az élő show produkcióinak önazonosnak kell lenniük, olyannak, mint az erdélyi emberek. Álláspontját más zsűritagok is osztották. Dorogi Péter szerint az erdélyi fiatalok nagyon kreatívak: ahány fellépő szerepelt a színpadon, annyiféleképp fogalmazódott meg Erdély a dalokban. De vajon a dobogós alkotások valóban olyan közvetlenül közvetítik az erdélyi fiatalok tapasztalatait és érzéseit?

„A Föld szíve, hallgasd, itt dobog”

Ehhez hasonló kliséket hallhattunk a harmadik díjazott és egyben EMKISZ-különdíjas (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete) zeneszámban, a DreamFlow Itt boldog vagyok című dalában. A zene önmagában eléggé kellemes, valahol a pop és az alternatív rock határvonalára sorolható, a bridge különösen jóra sikeredett, de a szöveg elcsépelt és egy szinten semmitmondó. Ez valószínűleg az igen fiatal fellépők korának, ebből fakadó tapasztalatlanságának terméke. Olyan képzavarokkal találkozhatunk, mint például: „még mindig szépek az ablakon a ráncok” és olyan értelmetlen, sablonos túlzásoknak is fültanúi lehetünk, mint:

„nem áll közénk száz határ, végtelen óceán, ami közrezár”. A klisékhez visszatérve hallhatjuk a dalszövegben az alábbiakat is: „édesanyám, szemedben otthonra találok” vagy: „ez az erdő, ez a fenyő, ez a hegytető engem éltető”, ami a középiskolás kötelező magyar költeményeket juttatja az ember eszébe.

A zsűritagok ellenben kedvelték a produkciót, Dorogi Péter szerint a dal sallangmentes, Bagossy Norbertet már „az első ritmusnál” megragadta, míg Keresztes Ildikó az énekes hangját dicsérte. Az Erdély dala legfiatalabb csapata 35 pontot szerzett a maximális 40-ből, ami a nézői szavazatokkal együtt a harmadik helyig juttatta őket.

Úgy tűnik, hogy az Erdély fogalomkörbe tartozó szavak (itthon maradás, hegyek, erdő, szülők, otthon) és egyéb, dalokban sokszor előforduló kifejezés (álom, óceán, jövő stb.) ismételgetése elégnek bizonyul a dobogós helyezésre ezen a zenei tehetségkutatón.

„A Sepsi, ha gólt rúg, ordítok!”

A második helyezett karakteresebb stílusban fogalmazta meg mondandóját zeneileg és a szöveget tekintve egyaránt. A Csajod zenekar viszont így sem volt képes kitérni a közhelyek elől, főleg a címadást (Ide tartozom) és a refrént illetően. Ezeket leszámítva a szövegrészek ötletesek: a verzék között formailag kapcsolatot képez a felsorolás, könnyen érzékelhető, kellemes ívet jár be a dal, határozottabb szerzői koncepciót követve. Először Amerika, Észak-Írország és Magyarország bukkan fel, következő versszakban Wass Albert funtineli boszorkánya, Elek apó és Kányádi, ami úgy kapcsolódik az erdélyiséghez, hogy közben nem érzi a hallgató túl soknak. A túl sok máshol csap le:

„ha meguntam a városzajt, és lelkem az erdő felé hajt, a medvékkel megosztozom a roskadt málnabokrokon”. A szövegnek ez a szegmense kissé karikatúrásítja a dalt. Az Ide tartozom című zeneszám refrénjében hallhatjuk, hogy „Bár néhanapján az élet messze elsodor, de ide úgyis visszajönnék bármikor”. Sokat ismételt gondolat, viszont nem annyira sablonos, mint a harmadik helyezetté. Az outro szentimentálisabb jellegű, mint a viccesre vett szövegegész: „bár máshol lenni indok lenne temérdek, de mondd csak, kit szeressek, ha nem téged?”

Ez az alternatív rockzene a zsűri részéről 37 pontot ért, és az értékelésben elhangzottak olyan szófordulatok, mint pofátlan szellemesség vagy sodródó energetikusság.

A produkcióval valószínűleg eléggé tág közeg tud azonosulni, így érthető a dobogó középső fokának elfoglalása. Találékonyan tűnik fel a Csíki sör, a Sepsi OSK, a kisebbségi lét motívuma, ami szórakoztatóvá teszi a zenehallgatást.

„Mindent, amit kértem, már megkaptam tőle”

A verseny első helyezettje, Erdély dala a Szintaxis Lassú vonatok című száma. Az előző két dalhoz képest kicsit másképp erdélyi: itt a zene formai felépítésének szintjén is megmutatkozik a régió sajátossága: az intro modernebb elemekkel tűzdelt folkdallam, emellett a zenekar viszonylag hosszú instrumentális bridge részt épített produkciójába, és a refrén jelentősen többször ismétlődik, mint a dobogó másik két fokán álló szerzeményben. Ezenkívül a banda nem próbálkozott Erdélyt minden sorban megjeleníteni, leginkább csak a tájleírásban. Elhangzik természetesen a verseny hívószavához híven olyan frázis, mint a

„szeretném érezni, hogy itt van a helyem” vagy „ez az a hely, ahol szabadon énekelhetek”. A zenét könnyed dallamosság jellemzi, fülbemászó és tipikusan rádióbarát dal.

A Szintaxis zenéjéről az élő show-ban Keresztes Ildikó azt mondta, szeretne belekötni, de nem tud, Lukács Laci pedig hozzátette, nem csodálkozik, hogy ez az együttes már megjárta néhány fesztivál színpadát. A szépen csengő vélemények számokban kifejezve 37 pontot jelentettek a Lassú vonatoknak. A két fiúbanda (A Csajod és a Szintaxis) a zsűripontok alapján holtversenyben állt, és csak a nézői szavazatok döntötték el a sorrendet a zenekarok között.

Ez a zene elég fülbemászó ahhoz, hogy sokak tetszését elnyerje, várhatóan találkozni fog még vele az erdélyi zenekedvelő közösség.

A felsorolt zenék beilleszkednek napjaink közkedvelt stílusainak kategóriáiba, alapvetően vidámak mind dallam, mind szöveg szintjén, és a közönségszavazatok által alakított végeredmény alátámasztja, hogy a nagyérdeműnek erre van szüksége. A leginkább nehezítő tényező annak eldöntésében, hogy valóban megérdemelte-e az itt bemutatott top 3, hogy kikiáltsák az erdélyi magyarság zenéjévé az, 

hogy bár ilyen kis közösségben a szavazatok leadása függ a zenekarok ismertségétől, nyilván az is számít, hány tagú a fellépőgárda és mennyire szociális típusok. A közönségszavazást el lehet úgy is képzelni jelen esetben, mint hatásos piramisjátékot, csakhogy itt rokonok és ismerősök győzködték és vették rá egymást sms-küldésre. Így természetesen másabb a végeredmény, mintha kizárólag objektív (már ha létezik ilyen) zsűri mérlegelt volna, de meg kell hagyni: a dobogós dalok valóban olyanok, amelyeket nyáron, valamelyik szabadtéri fesztivál hőségében szívesen énekelnek a kikapcsolódni vágyók.

Képek forrása: Erdély dala Facebook oldal