A My Fair Lady a Kolozsvári Magyar Opera 2023–2024-es évadának egyik újdonsága, közel negyed évszázad után először csendülnek fel a világhírű musical ikonikus dalai magyarul a kincses városban. Az Alan Jay Lerner által írt és Frederick Loewe által megzenésített musicalt először 1956-ban mutatták be a New York-i Mark Hellinger Színházban, a mű igazi hírnevét az 1964-es filmadaptáció hozta, amelyet a magyar származású amerikai George Cukor rendezett Audrey Hepburnnel a főszerepben.

A kétfelvonásos színdarabot a Kolozsvári Magyar Opera számára Béres László rendezte, akinek a nevéhez fűződik az utóbbi évekből többek között a közönségkedvenc Hegedűs a háztetőn vagy A lombardok című Verdi-opera színrevitele, a zenekart Jankó Zsolt karmester vezényli. A musical Eliza Doolittle (Modra Noémi), a szegény, rossz modorú és rémes kiejtéssel beszélő virágáruslány sorsának alakulását követi, akit Henry Higgins fonetikaprofesszor (Farkas Loránd) egy fogadás végett elvállal tanítványaként, mondván, hogy képes a csúnya cockney kiejtéssel beszélő, műveletlen Elizából hat hónap alatt tökéletes angolsággal beszélő hölgyet faragni, aki bármilyen úri társaságban megállja a helyét. Végül rengeteg átvirrasztott éjszaka árán sikerrel járnak, közben kialakul a vonzalom is kettejük között, ám a szerelem látszólag nem valósulhat meg a lány lobbanékonysága és türelmetlensége, valamint a professzor cinikussága és faragatlansága miatt.

A mű talán legnagyobb erénye a szereposztás: az előadóművészek nem csupán a tőlük elvárt, gyönyörű énekhangjuknak köszönhetően nyújtanak kimagasló teljesítményt, hanem meggyőző színészi alakításukkal is. Modra Noémi kellően fülsiketítő és irritáló akcentust alakított ki karakterének, így a nézőközönség számára szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaha is képes lesz a virágárus a szép kiejtésű, nyelvhelyességileg kifogástalan beszédre. Amikor pedig bekövetkezik a csoda – egyik pillanatról a másikra elillan az akcentus, és felcsendül a gyönyörű, tiszta énekhang –, a színházteremben éterivé válik a légkör, valósággal testet ölt a kollektív megkönnyebbülés.

Hasonló írható Farkas Loránd „rovására” is, aki sikeresen meggyőzi a nézőket, hogy nem tudja és nem is akarja megérteni a női lélek rejtélyeit – egyszerre dühöngünk modortalanságán és azon, ahogyan Elizához viszonyul, de sajnáljuk is, félve, hogy jelleme miatt el fogja veszíteni az első és egyetlen nőt, akit életében szeretett. További szereplőink is zseniálisat alakítanak: Pickering ezredes (Szilágyi János) lágysága tökéletesen ellensúlyozza Higgins nyers modorát, valósággal sajnáljuk a hirtelen gazdagságtól szenvedő Alfred P. Doolittlet (Ádám János), és rettegve várjuk a verdiktumot Kárpáthy Zoltántól (Peti Tamás Ottó).

Nem maradhat említés nélkül a zseniális koreográfia sem, amellyel a Kolozsvári Magyar Opera balettkara kápráztat el minket, valamint a temérdek korhű jelmez, amelyek remekül érzékeltetik a kor szellemét, az 1910-es évek Londonját. Végül, de nem utolsósorban dicséretet érdemel a sokoldalú, multifunkcionális díszlet is: ugyanazokból a lépcső- és faelemekből másodpercek alatt lesz kül- vagy beltér, polgári ház vagy lepukkant sikátor.

Számomra van valami varázslatos az olyan művekben, amelyek ötven, száz, vagy éppenséggel ezer év után is relevánsak maradnak, ugyanúgy képesek megszólítani a nézőközönséget. Az ókori rómaiak számára a megoldás az emberi szellem kulcsfontosságú jellemvonásaiban rejlett, ezeket megragadva alkottak örök érvényű drámákat. Az egyre sebesebben süvítő 20–21. században ellenben ugyanezt már sokkal nehezebb elérni, hiszen, amit ma leírok, az holnap már nem biztos, hogy érvényes.

Mégis a száztíz évvel ezelőtti környezetből és a hetvenéves szövegkönyvből (amelytől a kolozsvári színdarab gyakorlatilag csak nyelvében tér el) kiolvashatóak máig aktuális üzenetek. Az egyéni és társadalmi felelősségvállalás kérdése, a lélek vívódása a cél elérésével járó ürességgel, valamint a professzor alakja, aki a világot a saját képmására akarja formálni, felveti a nagyon is érvényes kérdést: játszhat-e az ember büntetlenül Istent?

A My Fair Lady az érdeklődők számára legközelebb március 2-án és 3-án 18.00 órától lesz megtekinthető a Kolozsvári Magyar Operában, jegyek válthatóak az intézmény honlapján vagy személyesen a jegypénztárnál.

Kép forrása: Kolozsvári Magyar Opera weboldala