Kettőt jobbra. Kettőt balra. Így indult a szombat este. A térképet nézegetve igyekeztem megtalálni az épületet, ahová egy órával korábban meg kellett volna érkeznem. A késés nem erény, de örüljön az a férfi, aki miatt az ember lánya kimászik a legkényelmesebb takaró alól ilyen 6 fokos melegekben. Hozzáteszem, kivételesen nem úgy kúsztam, mint egy zombi, hanem talpaltam, mint egy huszonéves hölgy, aki Sziszüphosz egyenes ági leszármazottja. A macskaköves domb tetején található az én célom, a kiszemelt étterem. S vállamon az igazit keresem feliratú kőszikla. Ezen hasonlat aktualitását kacagtam, miközben menthetetlenül közelítettem a randipartnerem felé. 

Akinek nincs tapasztalata társkereső applikáción keresztül szervezett találkákkal (pl.Tinder) annak megsúgom, hogy szándékainkat már első perctől nyíltan közölni kell. Az érdekellentét feszültséget szül s mi drámai szerelmet akarunk, nem drámát. Ennélfogva kész forgatókönyvet állítottam hősünk elé. A kisasszony enni, inni és aludni akar. Utóbbit, ha lehet, akkor inkább egyedül. A lovag válasza nem kacaj, flört vagy fintor. Csak annyit mond, hogy lehetünk ketten egyedül.

Ebben a szellemiségben csúsztunk szombatból vásárnapba, egyik pohár témából a másikba. Eljátszottuk, hogy az ő szíve szabad s én rábukkantam arra, akit keresek. Hajnali háromkor néztünk szembe a valósággal, amikor az élettelen utcák labirintusában negyedszerre sétáltuk le a távolságot az ő lakása és az enyém között. Mi nem működnénk. Elbúcsúztunk, ahogy a volt szerelmesek szoktak, feszülten, hangtalanul, óvatosan. A lépcsőkön felfelé már csak az járt a fejemben, hogy hatkor munkába kell mennem.