A kis erdélyi húsvéti szokásainkkal – a kellemesekkel és kevésbé hőn szeretettekkel egyaránt – tisztában vagyunk, hiszen bár mindenki a maga módján, de találkozott velük, akár a mai napig élteti ezeket. Persze itt is, ahány ház, annyi szokás, van ahol az egyszerű templomba járás, locsolás és tojásfestés mellett igazán érdekes, régre visszanyúló hagyományokat tartanak becsben, mint például a határjárás, ételszentelés, vagy a zöld ág ajándékozása. 

Mai napig felfedezhető Erdély bizonyos részein az úgynevezett tavaszi határjárás és zöldág-ajándékozás, mely során húsvét hajnalán a férfiak kimennek a határra, ahol a helyi pap megáldja a vetést, a határt, és akár istentiszteletet is tartanak, majd hazafele úton a legények fenyőfákról szedett örökzöld ágakat helyeznek el a kiszemelt leányok kapujánál. Ezek az ágak főként a szerelmet és a szépséget jelképezik, de kifejezik a kedves jókívánságokat is. Az ágakat ívesen hajlítják meg, majd különböző színes szalagokkal, virágokkal vagy tojásokkal díszítik. 

Nagy figyelmet kap a különféle ételek megválogatása is, a bárány, sonka, kalácsok kiemelkedő szerepe az ebédlőasztalon, ráadásul a Kárpát-medence legnagyobb ételszentelése is Erdélyhez köthető. A hagyományos locsolóverseket pedig mind hallottuk, húsvét másodnapján hol vizesen, hol parfüm ködében úszkálva.

Ha viszont picit kitekintünk a környező országokra, érdekes következtetéseket tudunk levonni. Az Egyesült Királyságban például a húsvéti ünnepek teljesen más rituálékat követnek, mint amivel itt meg vagyunk szokva. A húsvét ünneplése összesen 40 napig tart, ami pedig legérdekesebb az ünneplésben, az a Morris-tánc. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hivatásos férfi táncalakulatok különféle ősi tavasztáncokat válogatnak össze és mutatnak be azért, hogy elijesszék a tél gonosz szellemét. 

Németországban, bár tánc nincs, lovas felvonulás annál inkább: frakkba bújt férfiak lóhátra pattannak és több százan vonulnak át a falvakon, Krisztus feltámadását hirdetve. Belgiumban tojásherceget és tojáshercegnőt választanak, Olaszországban Jézus és tizenkét apostolának szobrát hordozzák körbe a településeken, Görögországban meg örökégő mécsesekbe viszi ki-ki a maga házába a Szent lángot. 

Bár ezek mind érdekesek, kissé lexikonszerű bemutatások. Vajon mit mondana ebben a témában egy olyasvalaki, aki Finn- vagy Észtországban él? Esetleg mennyire ünnepli másként egy lengyel felmenőkkel rendelkező magyarországi magyar Jézus feltámadását, mint mi? A márciusban szervezett nemzetközi Erasmus+ program során megismert barátaimat kértem, meséljenek országuk szokásairól, gyermekkori élményeiről. 

– Milyen különleges szokásaitok vannak az országban, ahol éltek?

Egeli Raudmäe (Észtország): – A helyre ahol élek, nem jellemző a vallásosság, nincsenek nagy hitélettel kapcsolatos szokásaink. Persze vannak kivételek, de nekem, vagy bárkinek, akit személyesen ismerek, nincs ilyesmink. Ami mindig is hagyomány volt, az a tojásfestés. Ennek különböző módjai vannak itt is, mint máshol, de az egyik legrégebbi módszer a hagyma héjával való hímes tojás készítése. Lehet kapni persze különféle tojásfestékeket vagy matricákat is, és bár kicsit maszatos tevékenység, jó családi program. Vannak helyek, ahol jellemző a tojásfestés után egy játék is, úgynevezett tojáskoccintás. Valójában ez a játék azt takarja, hogy ketten versenyeznek egymással, mindenki a saját tojásával, és mint ahogy a pohárral szokás, koccintanak vele. Akinek a tojása sértetlen marad, az nyer, és mehet tovább a következő „ellenfélhez”. Szintén a nem hivatalos hagyományok közé tartozik, hogy ilyenkor mindenki sok tojásos ételt készít, mert bár szépek a hímes tojások, nem maradnak sokáig frissek és nem szabad őket pazarolni.

Észtországban az is hagyomány, hogy a húsvéti nyuszi meglátogat és hoz valami édességet is a gyerekeknek – titokban. A dekoráció is nagy része a húsvétnak, pasztellszínek, virágok és minden, ami a tavaszra emlékeztet. Mivel Észtországban elég hosszú a tél, ez az első igazi jele a tavasznak. A túróból készült édességek és sütemények is fontos helyet foglalnak el az asztalon, például a pasa, ami inkább orosz étel és a szovjet időkből származik, ez itt is hagyomány.

Kaarlo Somerto (Finnország): Az egyik legjelentősebb hagyomány, amely Finnországban a húsvét körüli időszakhoz kapcsolódik, a húsvét előtti vasárnaphoz, azaz a pálmavasárnaphoz (virágvasárnap, szerk. megj.) kötődik. Ez az a nap, amikor a finnországi gyerekek hagyományosan boszorkánynak öltöznek – általában a gyermek nemétől függetlenül – és körbejárják a környékbeli házakat, lakásokat, bekopogtatnak az ajtókon, és barkát kínálnak. Az ágakat gyakran a gyerekek fel is díszítik, például élénk színű papírral vagy műtollakkal, ezzel a következő évre jót kívánva az embereknek. Az ágakért cserébe édességet is kérnek egy hagyományos gyermekverssel, amely így hangzik: ,,Virvon varvon tuoreeks, terveeks, tulevaks vuodeks, vitsa sulle, palkka mulle!” ami nagyjából annyit jelent: ,,Friss, egészséges évet kívánok, egy ágat neked, egy jutalmat nekem!”. A gyerekek ezután elajándékozzák az ágakat, és cserébe édességet, például csokoládétojást kapnak. Ezt a hagyományt virpominennek hívják, ami tudomásom szerint a jókívánság régies megfogalmazása. Ezen kívül a legszélesebb körben elterjedt húsvéti hagyományok elsősorban a húsvétkor fogyasztott ételekhez kapcsolódnak. A tipikus húsvéti ételek közé tartozik a bárányhús mentazselével, a fokhagymakrémes burgonya, és esetleg néhány tavaszi zöldség, például a spárga. A hagyományos finn húsvéti desszert a mämmi, egyfajta fekete színű, rozs alapú puding, amelyet tejszínnel és cukorral együtt fogyasztanak. 

Egyébként a legtöbb húsvéti hagyomány ugyebár a valláshoz kapcsolódik, szóval a szokások nagyban függnek attól, hogy az adott személy vagy család keresztény-e vagy sem. Mivel Finnország viszonylag szekuláris, a nyíltan vallásos húsvéti hagyományok nem olyan népszerűek, mint korábban. Különösen a finnországi ortodox keresztény közösség számára fontos, hogy húsvét éjjelén, a nagyszombat és húsvétvasárnap közötti éjszakán templomba mennek, de az utóbbi években a húsvéti éjszakai mise egyre népszerűbb a lutheránus keresztények körében is, legalábbis Helsinkiben.

Az ortodox kereszténység a lutheránus kereszténység után a második legnagyobb vallás Finnországban, az állam által hivatalosan elismert státusszal a lutheránus egyház mellett, bár az ortodoxok aránya a teljes lakosságon belül csak egy százalék körüli. Ennek ellenére valószínűleg a finnek többsége nem jár templomba húsvétkor. Általánosságban elmondható, hogy a húsvétot Finnországban elég széles körben a pihenés és a családdal való együttlét idejének tartják. Nagypéntek és húsvéthétfő a hétvégével együtt nemzeti ünnep, és ha ilyenkor dolgozni kell, akkor általában dupla fizetést kapunk ezekre a napokra. A 2000-es évek elejéig a húsvét előtti pénteken, nagypénteken nem volt szabad külön engedély nélkül koncerteket és más nyilvános rendezvényeket szervezni. Manapság ez megengedett, de sokan még mindig inkább pihenéssel töltik a húsvétot, mint bulival, bár azt is szoktak. Az állami tulajdonban lévő erős szeszesital-monopólium nagypénteken, húsvétvasárnap és húsvéthétfőn zárva tartja az üzleteket, így ha húsvétkor alkoholt szeretne valaki, akkor azt csütörtökön, szombaton vagy kedden kell megvásárolnia. 

Roncsek Emma (Magyarország): Nem tudom, hogy ezt a kérdést meg tudom-e válaszolni, mert ahány család, annyi szokás, és el tudom képzelni, hogy régiónként is változik. Az viszont biztos, hogy sonka, tojás, torma, pálinka minden asztalra felkerül. A nagymamám a vasárnapi húsleves csontjából pedig kocsonyát szokott készíteni, ez náluk Békés megyében hagyomány. Az ünnepi asztalt barkával és festett tojásokkal díszítjük. A hétfő reggel itt is azzal kezdődik, hogy a fiúk locsolni mennek, van, ahol úriemberként parfümmel és versekkel, van, ahol pedig nem hagyják a véletlenre, hogy kiszáradjon a lány, és egy vödör hideg vízzel öntik nyakon. A gyerekek pedig csokitojás-vadászatra mennek, amit a húsvéti nyuszi rejtett el nekik.

– Te kivel és hogyan ünnepled a húsvétot?

Egeli Raudmäe: Néhány évig nem ünnepeltem, mert nem volt kisgyerek a családban, és tinédzserként úgy gondoltam, hogy ez nem menő, de egyébként úgy próbálom a húsvétot ünnepelni, hogy a legtöbb észt szokást, hagyományt, megpróbálom belevinni a napomba, igyekszem a maximumot kihozni belőle. Persze van, hogy nem sikerül, ilyenkor csak kiteszek pár dekorációt és eszem néhány húsvéti édességet, de a tavasz kezdetének érzése elképesztő, és már ez az ünnepet jelenti nekem.

Kaarlo Somerto: A családommal és a barátaimmal töltöm az időmet húsvétkor, hagyományos húsvéti ételeket eszünk, többek között mämmit és pasát. Az elmúlt néhány évben húsvét este evangélikus misére jártam, és előtte, nagyszombaton este megnéztem a Via Crucis című, Jézus életéről és haláláról szóló szabadtéri színdarabot is. Gyermekkoromban a testvéreimmel együtt részt vettünk a hagyományos virpominen pálmavasárnapon, de mivel nekem nincsenek gyermekeim, már nem veszek részt ebben a hagyományban. 

Roncsek Emma: Én mindig a családommal töltöm a húsvétot. Mivel anyukám lengyel, mi ezt az ünnepet inkább az ottani hagyományoknak megfelelően tartjuk. A vasárnapi mise után megszentelt étel kerül az asztalra, és ilyenkor bőséges reggelivel kezdjük a napot, ami kovászos levest is tartalmaz, aminek żurek a neve. 

– Milyen gyermekkori emléket tudnál feleleveníteni, ami a húsvéti időszakhoz kapcsolódik?

Egeli Raudmäe: Azt hiszem, 5–6 éves lehettem, amikor húsvét reggelén felébredve szomorúan láttam, hogy a húsvéti nyuszi nem látogatott meg minket. Apukám azt mondta, hogy semmi baj, mert a húsvét nem az anyagiakról szól. Kimentem játszani, és amikor bejöttem, megláttam néhány csokitojást. Átkutattam az egész házat, és a végén egy csomó csokitojás gyűlt össze, amit a testvéreimmel elosztottunk. Már a csokoládé miatt is el voltam ragadtatva, de amikor megnyertem a tojáskoccintó versenyt is, úgy érteztem, hogy én vagyok a legboldogabb gyerek. Egyébként nekem mindegyik ilyen kis ünnepi emlék nagyon fontos, főleg azért, mert ilyenkor hosszú hétvége van, így a szüleimmel lehettem/lehetek.

Kaarlo Somerto: Talán 10 vagy 11 éves lehettem, és a szüleim csokitojásokat rejtettek el a kertben. Én és a testvéreim valamiért elég korán ébredtünk, és szinte mániákusan kerestük a csokoládét a kora reggeli órákban. Miközben kerestük, a szüleink tippeket adtak, hogy a keresett helyek közel vannak-e a tojások rejtekhelyéhez, vagy sem. Végül megtaláltuk az összes csokitojást és együtt, nagyon boldogan megettük őket. Aztán tojást is festettünk, talán vízfestékkel. Azt hiszem, végül azokat is megettük.

Roncsek Emma: A húsvét talán a kedvenc ünnepem, mert ilyenkor gyakran utazunk haza Lengyelországba az ottani családhoz. Kisgyermekként imádtam feldíszíteni a kis kosárkám, amiben a megszentelendő ételeket vittük a templomba. Mi az a család vagyunk, akik nem óvatoskodnak holmi parfümökkel. Hétfő reggel a fiúk azzal ébresztenek, hogy lelocsolnak vízzel, de mi lányok sem hagyjuk magunkat és az egész vízi csatába fullad. Idén ez párosult a bolondok napjával is.