Néhányszor elgondolkodik az ember azon, hogy ennyi és ennyi pénzből mit tudott vásárolni régebb és most. A gazdasági tényezőktől ilyenkor érdemes eltekinteni, hisz nem tehetünk ellenük semmit (vagy ha igen, akkor nagyon keveset), maximum csak szomorú vagy éppen dühös lesz az ember. De akkor mégis mi értelme ilyeneken elmélkedni? Vagy miért szoktunk?

Ismerjük azt az elcsépelt mondást, hogy az egyetemisták ritkán látnak pénzt – vagy valami ilyesmi. Elsőéves hallgatóként sokszor én is befogom a fülem, ha valaki ezt kezdi mondani. Az aranyköpés végéről mindig lemaradok. De jobban belegondolva…

Ha egy nap úgy kelne fel az ember, hogy biztonság, étel, ital miatt nem kell aggódnia, de csak három lej van a zsebében, akkor mire költené? Mit lehet venni ebből az összegből? A pesszimisták már meg is válaszolták magukban a kérdést: semmit. Részben igazuk is van. Na de… Van, aki kis szelet csokoládét vagy egy üveg üdítőt vesz belőle – de az alapvető szükségletek miatt nem kell aggódni, ergo nem nagyon éri meg ez a vásár. Van, aki feltölti a tőzsdepiacra azt a három lejt, majd hónapokat felölelő manőverekbe kezd, hogy el ne veszítse, és lehetőleg hasznot is húzzon belőle. Hát, nem annyira hívogató, de meg lehet próbálni.

Vajon van olyan, aki abból a három lejből, mondjuk úgy, szeretné megismerni hazája kultúráját, vagy annak legalább kis részét? Hogy miként éltek, nevelkedtek, öltözködtek a felmenői. Milyen kézimunkákat készítettek, kellett készíteniük. Hogyan hímeztek, varrtak, szőttek. Mikor mi volt a divat, mi volt a szokás. Mit volt szabad és mit nem szabadott egy kisasszonynak tennie, hordania. Ugyanez az ifjakra. Mégis hogyan lehet három lejből megismerni a kultúránkat? Az ember mindennap rákacsint egy-egy múzeumra, antikváriumra, ha éppen a főtéren vagy a környékén sétál. Mindenkivel megeshet, hogy csak néz, de nem lát. Sajnáljuk az időnket, de kis szerencsével és türelemmel értékes lépcsőfokokat tehetünk meg afelé, hogy megismerjük azt, ami körülvesz minket. Azt, amiben élünk. Azt, amit ránk hagytak. Olyan gyorsan történik minden a világban, hogy olykor elfelejtünk meg-megállni és a múltba tekinteni.