Hovatovább egyre kevesebb újságot látni a bódékban. Mégis hová tűnnek ezek a forgatható papírlapok? Városban, jelen esetben Kolozsváron, csupán szerkesztőségekben láttam kézzel fogható újságot, na meg az egyetemen – de ott úgy teszünk, mintha őskori leletek lennének, régiségnek számítanának. Ma már bárminek utána lehet olvasni az interneten. Hát hol máshol? Hátha okosabbá válik az ember. A keresési találatokat átnyálazva felbukkant a Gyakori kérdésekre írt  egyik poszt. A komment szekcióban lapult a titok nyitja.

Mindenről a székely öregasszonyok tehetnek. Aki ott él, az jól tudja, falun az újság luxuscikknek számít – nem azért, mert nehezen beszerezhető, hanem mert annyi mindenre jó. Naponta jön a levélhordó, a díszes postaládákba dobja a számlákat, olykor a „kaflandos” reklámlapot, na meg az újságot. A konyhában természetesen ha nem is évek, de azért hónapok, hetek újsággyűjteménye tornyosul. Ezek vagy a kályha mellett, vagy az erre kitalált állványszerűségen hevernek. A friss újság kerül mindig legfelül. Miután az újonnan érkezett darabból elolvastatott a legfontosabb cikk (ami egyénenként változhat), az időjárás-előrejelzés, a vicc-csokor, a tévéműsor, továbbá megoldatott a sudoku és a keresztrejtvény, az újság egzisztenciális szerepe radikálisan megváltozik. Ilyenkor az öregasszonyok isteni szerepet vesznek fel: ők bírálják el, hogy melyik lapnak mi lesz a sorsa. A kevésbé szerencséseknek hasogatott fadarabokkal kell csapatmunkát végezniük, képességeiket és attribútumaikat összetéve tüzet teremtenek egy-egy gyufaszál közreműködésével. Másokat ablakpucolásra használnak – ez nem hosszadalmas munkafolyamat, de azért fájdalommal jár. Akadnak olyanok is, amelyeket csomagolásra használnak fel: az unokának pakolandó zakuszkás- és lekvárosüvegeket hírlapokba bugyolálják, nehogy valami bajuk legyen az út során. A papír üti a követ! Amely újságpapírokat a sors hosszabb élettel áldott meg, azok teafüvek szárításában játszanak kulcsfontosságú szerepet. Vagy bármi más szárításában. Legyenek azok magvak, gombák, bármik. Ez az élet rendje. Az elrongyolódott vagy már különösen megviselt, kiszolgált újságok előbb vagy utóbb a kályhában, illetve a kukában landolnak.

Ilyenkor kicsit hülyének érzi magát az ember. Mennyi mindent meg lehet oldani egyetlen hírlappal! Ha bárki kétségbe esne otthon, hogy valamit nem tud megoldani a ház körül, annak a következőt ajánlom: vegyen a kezébe újságot, és olvassa el – előbb vagy utóbb feltalálja magát.