A jókedvű adakozót szereti, és megáldja az Isten

Az ember nagyon boldog tud lenni, amikor valahol becsületkasszára lel, főleg olyan más tárggyal, szolgáltatással egybekötve, ami számára kedvező. A boldogság mellett azonban számos más érzés, jelenség, megfogalmazott, de el nem hangzó gondolat megjelenik. Ezek embertől függőek, ilyen formában két kategóriába tudjuk sorolni magunkat. Az első az a kedvesebbik féle, amikor már csak azért is többet fizet az ember azért a bizonyos dologért, hogy érezze a becsületkassza tulajdonosa, van itt még jó ember. Bár itt is van az éremnek az az oldala, amikor valaki a mások elismeréséért vagy mintegy bizonyításért tesz mondjuk tízszer annyit, mint amennyit az a valami érne, de a pénz az pénz, a becsületkassza meg akkor is elfogadja a nagy összeget, amikor a jókedvű adakozó pluszszolgáltatásként elvárja az őt körülvevő emberektől, hogy istenítsék. 

Ezzel szemben viszont van a másik kategória, ami miatt a becsületkasszák általában bebuknak. Azok, akiknek sosem elég, akik „ha már kifizettem ezt az összeget”, „nincs nekem sok pénzem, teszek ennyit, jól van az úgy”, „minek tegyek többet, majd tesz más” alapon interaktálnak ezzel a jelenséggel. Ilyenkor van az, hogy a kassza halmozottan ki lesz használva. De miért találkozunk többször az utóbbival, mint az előbbivel? Talán mert rossz lenne a rendszer, és mert amúgy túlárazott minden? Talán mert még infláció előtt sem tudta megengedni magának az átlagember az alapvető szükségletek kényelmes kielégítését, nemhogy most, amikor az árak olyan szinten vannak az egekben, hogy csak kínunkban röhögünk Ciolacu miniszterelnök bejegyzésén, miszerint közel 94 lejből megtöltötte a hűtőjét? 

Október 17-én ünnepeljük a szegénység felszámolásának világnapját, az ENSZ 1992-ben elfogadott határozata alapján. Ez a döntés az összes államot arra szólítja fel, hogy ezen a napon a szegénység ellen konkrét erőfeszítéseket tegyenek. Legalábbis ezt írja az Agerpres. De hogyan definiáljuk a szegény embert és a szegénységet? Október 17-én mi ellen kell tenni? Ételt kéne osztogatni? Az lenne a szegény, aki száraz kenyeret eszik? Egyáltalán a szegény embernek van mit ennie? Mit tud megengedni magának? Mettől meddig tart a szegénység skálája? 

A szegénység olyan állapot, amikor valakinek az anyagi erőforrásai és lehetőségei nem teszik lehetővé számára a megfelelő életszínvonalat, illetve nem tud eleget tenni az alapvető szükségleteknek, a Maslow-piramis legalsó szintjének, mint például az élelem, az öltözködés, a lakhatás és az egészségügyi ellátás. A szegény ember nem rendelkezik a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalmi, gazdasági és kulturális életben. Azok a lehetőségek, amelyeket a szegény ember ki tud használni, sokkal korlátozottabbak lehetnek, mint gazdagabb társa esetében. Valahogy így hangzana a szegény ember definíciója, de ez még mindig nagyon tág leírás, sok helyen megkérdőjelezhető és nem országspecifikus. Vajon mi a szegénységi küszöb a mi csodálatos országunkban?

Az Országos Statisztikai Intézet 2021-es közleménye szerint Románia lakosságának egynegyede él szegénységben. 2021 óta viszont volt a Covid utáni gazdasági válságunk, a szomszédban kitört a háború, és csak azt vesszük észre, hogy az egész világ halmozza egymásra a terheket, minden drágul, az emberek fizetése viszont stabilan stagnáló állapotban vigyorog, tudva nagyon jól, hogy édeskevés önmagában úgy, ahogy van. És miközben az előbb említett egynegyed lakosság létszámban lassan, de biztosan növekszik és egyre többen tartják fenn magukat egyre nehezebben, a becsületkasszák befuccsolnak, mert mindenkiben kialakult bizonyos kapzsiság, olyan gondolkodásmód, hogy inkább legyen valamiből több, mint későbbi nehezebb időkben semmi. Miközben a minimálbér Romániában éppen annyira futja, hogy a polgár kifizesse magának az otthona bérleti díját és melegebb hónapokban a rezsit, aközben az állam megépíti a 15 ezredik ortodox templomot, és lassan oda jutunk, hogy újfajta bűnbocsánati lehetőség gyanánt, pluszkiadásként újra létrehozzuk a középkori római katolikus egyház búcsúcéduláit. De a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten, és az országunk előre megy, nem hátra, és míg mi egy-egy vásárlásnál kisebb vagyont otthagyunk, Ciolacunak mindez csak becsületkassza.