Interjú a 21. KMDSZ Diáknapok győzteseivel, a Wattafákkal

Miután lejártak a Diáknapok, a Wattafák elvitte a főnyereményt (egy Félsziget heti bérlet/fő), mindenki kijózanodott, és túl van azon a borzalmas hétfőn, Ferencz Mónikával, a Wattafák csapatkapitányával beszélgettünk.

Miután a tavaly másodikok lettetek, ezúttal úgy indultatok, hogy megnyeritek a diáknapokat?

Ez a harmadik évünk együtt. Az első évben az volt a célunk, hogy az első tízben benne legyünk, de akkor is másodikok lettünk. Mindig hajtott az, hogy legyünk, amennyire lehet jobbak.

A bemutatkozótokban nagyon biztosan sugalltátok, hogy megnyeritek. Ennyire magabiztosak voltatok?

A koreográfia egy haka táncra épült, és arra jutottunk, hogy nem fogjunk egy ismeretlen nyelv szövegét bemagolni, hanem inkább írtunk egy magyar szöveget a zenére. Ennek a haka-nak erőszakos mozdulatai vannak, s próbáltunk rá erőszakos szöveget írni, hogy találjon. Lehet, hogy annak tűnt, de abszolút nem voltunk biztosak a győzelemben. Annak ellenére, hogy tudtuk, hogy vezetünk, és a majálison is jól sikerültek a feladatok, utolsó pillanatig izgultunk.

Hakázás közben

Idén mikor állt össze csapat?

Rendszeresebben év elejétől minden csütörtök este találkoztunk, általában egy kocsmában, vagy valakinél. Sokat játszottunk, beerpongoztunk, beszélgettünk, így hamar összerázódott a banda.

Hogyan lehet bekerülni a Wattafákba?

Első évben még úgy próbáltuk összeállítani a brigádot, hogy mindegyik próbára legyen egy biztos emberünk, de az idén úgy volt már, hogy aszerint válogattunk, hogy ki volt a legaktívabb év közben, mert voltunk körülbelül ötvenen harmincöt helyre. Elmentünk együtt szilveszterezni, szerveztünk bulikat, beerpong bajnokságot. A végén pedig azok kerültek be a diáknapos csapatba, akik a legaktívabbak voltak.

Milyen áldozatokat hozott a csapat a nyeremény érdekében?

A legnagyobb az, hogy alig aludtunk. Persze, mindenki tisztában volt azzal, hogy reggel újabb megpróbáltatások várnak ránk, ezért figyeltünk arra, hogy mégis aludjunk kicsit.  Az egész banda odatette magát, például a félsziget videót hajnali hatig vágták, hogy meglegyen. Nagyon sűrű volt a program, sokszor amikor este eljutottunk bulizni, már nagyon fáradtak voltunk. A piálásból viszont nem fogtuk vissza magunkat, abból nem lehet.

Zsóti, a szívtipró 🙂

Mi volt a taktikátok?

Arra gyúrtunk, hogy amiből tudtunk, érjük el a legmagasabb pontszámot. Ami szerintem még segített, hogy mindig buli előtt összeültünk, megbeszéltük azt, hogy másnap ki, hova, hányra megy. Az előző évekhez képest ez volt a legösszeszedettebb csapat. Ha rájuk nézek, mindegyik emberről tudom, hogy csinált valamit.

Melyik feladatokra figyeltetek oda jobban?

Mindegyikre. Például bolcból azelőtt való este leültünk, s a sráccal, aki jelentkezett erre a versenyre, játszottuk a játékot. A végére már megtanultuk mikor kell a bolcot mondani.

Mi volt a mottótok a Diáknapok alatt?

Esküggy meg! De sokan félreértették. A háttér, hogy egyik csapattársunk nagyon sokat használta ezt a kifejezést, és ránk ragadt, mindenki elkezdte használni, aztán megegyeztünk, hogy ennek fel kell kerülnie a pólókra. Végül mindenki azt hitte, hogy mi megesküdtünk, hogy első helyen végzünk, pedig ez csak egy szójáték: esküdj meg!, amire a válasz: vesszek meg ha nem!

Ééés megnyerték! Taps-taps!

Mi lesz a Wattafákkal ezután? Jövőre is készültök?

Inkább az a célunk, hogy év közben legyen olyan társaság, akivel össze lehet ülni néha. Szeretnénk minden hónapban beerpong bajnokságot szervezni. Ősztől egy nagy házat bérelnénk, ahova beköltözünk az összesen, egy ilyen Wattafa házat. Így nem kell gyűlésre járni a város másik végébe, és bármikor lehet együtt filmezni, meg minden egyéb.

Biztosan mindenki hallotta, hogy egyik csapat lehurrogott minket a színpadon, mindenkinek nagyon rosszul esett, nem értettük, miért történt ez, mivel velük nem is kerültünk össze semmilyen játékban. Az ilyen helyzeteket a jövőben szeretnénk kiküszöbölni, hogy ne történjen ez. Pedig mi próbáltunk minél több csapattal összehaverkodni, gyűléseinkre is meghívtunk pár társaságot. Ez az egyik célkitűzés, hogy megtartsuk ezt a helyet jövőre is, de úgy, hogy ne ilyen vége legyen.

Ha egy szóban össze kellene foglald a diáknapokat, melyik lenne az?

CSAPAT(szellem)! Összetartás. Úgy érzem, ez egy nagyon vagány társaság. Nem csak diáknapokkor, máskor is lehet egymásra számítani. Hétfő hajnalban például ötkor mentünk haza, s reggel szóltak a szervezők, hogy szemétgyűjtés van kint a Törökvágáson, és kevés szervező ment el, nem tudnánk-e segíteni nekik. Írtam körüzenetet a csapatnak, s csomóan kijöttek, s még sokan hívtak, hogy kell-e még segítség, mert jönnek.