Végre beköszöntött a nyár, napsütéssel, meleggel, gyereknappal… Ma reggel naivan azt hittem, elég erős vagyok ahhoz, hogy stresszió idején elmenjek a Sétatérre gondtalan gyereknapozókat fotózni. Erősségem már akkor megbukott, amikor szembesültem a ténnyel, hogy itt bizony rengetegen vannak. Előjött a tömegiszonyom. Több száz kisgyerek, szülő, nagyszülő, kamasz élvezte a szabadnapot. Fagyi, lufi, jégkása, csupa móka és kacagás. Csak én lettem picit letört.

Hogy meddig tart a gyerekkor? Ki meddig akarja, ki meddig érzi magában. Talán örökre. Bennem két kis én harcol a trónért, a gyerek lelkem és a felnőtt. Nehéz eldönteni, hogy melyik mikor kapjon nagyobb teret. Egyik-másik akkor szeretne felszínre törni, amikor épp nem rá lenne szükség. Most felnőttnek kellene lennem, tanulnom kellene még pár napig, összpontosítanom a fontos dolgokra, aztán úgy is jön a hosszú nyár, pihenést biztosítva. De én pont most, ma akarok újra gondtalan, felhőtlenül boldog gyerek lenni. A Sétatéren játszani és nem törődni semmivel. Fagyizni, jégkását inni szeretnék torokgyulladásig. Ha elfáradok a játékban, apa nyakában akarok ülni. Ha elálmosít a meleg, anya ölében pihenni. Ha unatkozom, a testvéremmel ok nélkül vitázni. Hiányoznak az idők, amikor a legnagyobb probléma a lehorzsolt térdem volt (hahaha, ez húsz évesen is visszatérő fájdalom az életemben).

Ehelyett mi van? Vizsga vizsga hátán, beadandók, fotóesszék. Kint süt a nap, én meg bent ülök a tanulóban, hallgatom, ahogyan gépelik mellettem a megkésett házi feladatokat, ahogyan próbálnak a diákok minél több tételt pontra tenni a közelgő vizsgákig. Csak ideges, meggyötört, lehangolt arcok vesznek körül. Már mindenki menne haza nyaralni, pihenni, sorozatokat nézni, elolvasni egy jó könyvet, vagy csak teher nélkül ülni a kanapén és nem csinálni semmit.

Ez a nap számunkra már csak akkor lesz újra piros betűs ünnep, mikor mi visszük majd a gyerekeinket a szabadba játszani. Addig viszont… boldog gyereknapot mindenkinek, aki gyereknek érzi magát, és megteheti, hogy pihenjen is ezen a napon! Kellemes szabadnapot minden felnőttnek, és sok erőt nektek szessziós társaim!