Biztos mindenkivel megtörtént már, hogy valamilyen szintű konfliktusba keveredett egy kiszolgálóval vagy konkrétan a CFR munkatársaival. Én már mindkét esetet átéltem. Amiről mégis érdemes beszélni, az a CFR jegypénztárosához kötődik…

Pár hete hazalátogattam Sepsiszentgyörgyre vonattal, és azzal is akartam visszajönni Kolozsvárra. Tájékozódtam a CFR honlapján a vonatok menetrendjéről, s eldöntöttem, hogy aznap (szombaton) a 23 órakor induló közvetlen járatra váltok jegyet, ez pont ideális lett volna számomra. Fél órával a vonat indulása előtt már beszereztem a bizonyítványt, ellenben miután a mogorva jegypénztáros nőtől elvettem, feltűnt, hogy a jegy átszállásos. Mivel nem szerettem volna hajnalban két órát fölöslegesen ücsörögni egy idegen vasútállomáson, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy visszaváltom a meglévő jegyem a szintén aznap éjszaka 1-kor induló vonatra.

Kis naivan vissza is mentem a pénztáros hölgyhöz, akivel mosolyogva közöltem szándékomat. „Dute-n pula mea” – kezdődött részéről a beszélgetés, és arra se vette a fáradtságot, hogy abbahagyja a parizeres szendvics zabálását. Először csak álltam megszeppenve, aztán összeszedve gondolataimat még egyszer elmondtam, hogy én csak a jegyet szeretném visszacserélni. De a CFR pénztárában ülő nő teli szájjal tovább folytatta a trágár szavak használatát, ugyanakkor tudatta velem, hogy én ne ugráltassam ilyen hülyeségekkel. Mindezt olyan hangvétellel, hogy belerezgett az állomás váróterme. Próbáltam meggyőzni az igazamról és könyörögni egy másik jegyért, esélytelenül, a drága pénztárosnő agyvize csak forrt tovább. Jó húsz percig elfajuló vita után, miután teljesen kimerítettem román szókincsemet, feladtam a vitát, és eldöntöttem, hogy felülök a 23 órakor induló vonatra. Ez így is történt volna, ha a vonat, amelyre a jegyem szólt, öt percet még várt volna. Se jegy, se vonat, így otthon maradtam.

Korábban is kerültem már hasonló helyzetbe és az összes pénztárosban volt annyi emberség, hogy normálisan viszonyultak a helyzethez és megoldották a problémámat – és ez így van rendjén, hiszen törvény írja elő, hogy kötelesek érvényteleníteni a jegyet abban az esetben, ha az indulás előtt tudatjuk időpontváltoztatási szándékunkat. Sajnos vannak helyzetek, amikor egyesek nem képesek a minimális tiszteletre, normalitásra. Világos, hogy vannak kevésbé kiemelkedő munkakörülmények, de ez nem magyarázat a parizeres szendvicszabáló CFR-s hölgy viselkedésére. Szomorú, hogy egyre gyakoribb, amikor a munkások arcáról, akiknek csupán annyi lenne a dolga, hogy kiszolgáljanak, egyszerűen csak a mogorvaság rí le, és még mi érezzük kínosan magunkat, egyben alig várjuk, hogy elhagyhassuk a helyszínt. Nyilván mindenkinek vannak rossz napjai, de ebben a helyzetben alighanem sokkal többről volt szó…

Fotó:LUM3N