Egy ideje úgy érzem, hogy nem úgy működik ez a dolog köztünk, ahogy kellene. Pedig olyan jól indult az elején. Nagy, hosszú, fekete kabátban és puha, szürke sálban jártam veled randizni és nem zavart, ha néha pirosra csípted az arcom. Jót tettél nekem. Szerettelek, mert a kapcsolatunk eleje napfényes volt, és boldoggá tettél a színeiddel, de ez az öröm nem tartott sokáig. Most már szürke minden. Valahogy beszorult a köd a falunkba, és úgy érzem, már sosem fog onnan kijutni. Olyan nagy fátylat borítottál a házunk tetejére, hogy egy hete nem láttam a napot. Már nem melengeted fel a szívem, és nem örülök neked reggelente. Rossz hatással vagy rám, lehúzod minden energiám és semmi motivációm nincs miattad. Állandóan a nyári kedveseimre gondolok, főleg Júliusra meg Augusztusra. Velük annyira boldog voltam, nem bántottak soha, és nem okoztak csalódást. Azt hiszem, nem léptem túl rajtuk. Ezen te sem segítettél…

Tudom, kedves November, hogy ezt minden évben eljátsszuk, de én hittem benne, hogy idén talán más lesz. Naiv voltam, és hittem a kis játékaidnak. Most először, hogy első napodon nem szövetkeztél Decemberrel, és nem hoztatok nekünk jéghideget. De megleptetek később, jókora adag ködöt adtatok ajándékba. Hát, köszi! Decemberről jut eszembe, vele szóba se állok addig, amíg nem hoz nekem legalább tíz centiméternyi puha hótakarót határozottan karácsonyra. De a hideget hagyja otthon. Szeretnék már egyszer úgy karácsonyozni, hogy nem kell az összes pulóverem felvennem, amit a szekrényben találok. Ezt nyugodtan átadhatod neki, sőt megköszönném!

Sajnálom, hogy minden évben úgy találkozunk, hogy adok neked egy kis reményt, hogy szeretni foglak. Erre pedig minden évben előbb vagy utóbb csalódást okozok neked. De nem tudok ilyen toxikus kapcsolatban lenni, úgyhogy kimondom: szakítanunk kell. Kérlek, mihamarabb távozz az életemből, hogy ne sértegessük tovább egymást, mert inkább leszek egyedül, mint egy mérgező kapcsolatban.

Utóirat: Remélem, egy év múlva más lesz.