Ahogy arról a címe is árulkodik, a kötet Saulról, a kereszténység egyik legfontosabb alakjáról szól. A regény végigkíséri Saul átalakulását Pál apostollá, követve az átalakulás lelki folyamatait, ahogyan fokozatosan elveszíti régi meggyőződéseit és új, számára is ismeretlen világ irányában kezd elköteleződni.

Mészöly Miklós a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar írója, munkája örök érvényű. Szövegeiben harcol a politikai elnyomás ellen, ugyanakkor az emberi lélek nagyszerű ismerője is. 1968-ban írt Saulus című regényét a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb művének tartják.

A regény rövid, mindössze 170 oldal, nem tagolódik fejezetekre, az egyes történések mégis elkülönülnek egymástól. A cselekmény a korabeli Jeruzsálemben játszódik, a Jézus kereszthalála utáni negyedik évben.

Nem a csodaszerű bibliai pálfordulás ismétlődik meg a kötetben, hanem sokkal valóságosabb, hihetőbb átalakulás. Saul a jeruzsálemi helyőrség egyik legszívósabb, leginkább teherbíró nyomozója, aki a hamis hiteket, tanításokat köteles megállítani. Üldözni kényszerül tehát a „titkos tan”, az „áruló rabbi” (Jézus) követőit is. A városba beszivárognak a kereszténység tanításai különböző követői, például István vértanú (Istephanos) által. Sok szimpatizánsa van az új hitnek, Saul családjában is akadnak, akik követőivé válnak. Ilyen helyzetben ellentmondásba kerül benne a munkája, vagyis a törvényhez (a zsidóság által követett mózesi törvényekhez) való hűséges engedelmessége és a családja iránti elköteleződése, aggódása.

Lassan azonban Saul lelkében is megváltozni látszik valami, eleinte ő sem képes tudatosítani, mi történik vele, egyszerűen érzi, hogy valami változóban van benne. Az a dolga, hogy elfogja és kivégezze Istephanost, de már nem ért teljesen egyet ezzel, hiszen közben rokonszenvessé vált számára a vértanú. A szereplő küzd önmagával, küzd a környezetével, majdnem beleőrül abba, ami történik vele. De csak így lehetséges a teljes pálfordulás, csak így tud teljesen új emberré válni, aki már másik világ, a kereszténység kiépítésére teszi fel az életét.

A szerző mély érzékenységgel közelít, az emberi lélek minden apró rezdülésének ismerete elevenül meg, így születik meg a lírikus próza. Hitelesen és pontosan rajzolja meg a korabeli zsidó várost.

A Saulus olyan szöveg, amelyet egyszeri olvasással csupán töredékében lehet megérteni, újra és újra elővéve döbbenünk rá az írói profizmusra, fedezzük fel, mennyi rejtett jelentést, metaforát hordoz a regény. Ajánlom azoknak, akik nem hétköznapi olvasmányra vágynak, akiket a lélekben zajló folyamatok foglalkoztatnak, valamint nyitottak a nyomozásra, a szöveg rejtett üzeneteinek felfedezésére.

Kép forrása: Hunyady József/Fortepan