Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki nem vágyott semmi másra, csak új sakkszettre. Mindannyiszor ezt kívánta, amikor hullócsillagot látott, vagy meglátogatta a tündérkeresztanyja, de vágya sosem teljesült. Fogta hát a hamuban sült pogácsáját, a zsebpénzét, a lelkesedését és egy borús szombati napon ellátogatott a kicsit sem aprócska ócskapiacra.

Ment, ment, mendegélt, az Óperenciás-tengeren is túlra, mígnem megérezte a félig nyers miccs szagát. Ebből sejtette, hogy jó helyen jár. A bejárathoz érve megpillantotta a kapu őrzőit, akik szimbolikus összeg fejében be is engedték őt, hiszen tudták, itt az idő az igazi pénz. Belépve azt sem tudta, hova kapja a fejét, annyi ember, annyi áru, de mintha átok ülne a helyen, olyan kétségbeesett mindenki. Olybá tűnt, minél több időt tölt el itt valaki, annál elkeseredettebbé válik, mígnem talán már ő maga is átalakul szürke kis kacattá.

Nekiindult hát a lány az ismeretlennek, kezeit összekulcsolva, szemét legeltetve. Minden volt ott, ami csak szem-szájnak ingere, sőt sok olyasmi is, ami nem. Először az élelmiszer-királyságba keveredett. Importzöldségek, éppen csak lejárt kukoricalisztek, égig érő paszulykonzervek. Élelmiszerkereskedéseket megszégyenítően változatos kínálat tárult a szemei elé. Sejtette, hogy ami neki kell, az nem itt rejlik, követte hát a megérzéseit, amíg el nem jutott bazárföldre. Ott aztán minden volt, amit csak el tudott képzelni, pedig kreativitásból nem szenvedett hiányt. Ócska golyócska, hajócska, manócska, mindenből legalább egy kilócska. Keresett és kutatott látástól vakulásig. Sokszor és illedelmesen hárította el az árusok csak ma egy áráért mindenből kettő, most hoztam németből tessék megnézni és a nézd, milyen szép piros alma, neked adom ajánlatait. Már egy ideje a német lakásfelszámolás birodalmában bolyongott, és kezdte elveszíteni a reményt, amikor egyszer csak a félpucér Barbie baba és a zsiráf formájú váza mellett meglátta a sakk-készletet.

Odasietett, kézbe vette, megvizsgálta, de nem olyan volt, amilyenre vágyott. Túl fakó, túl kopott, túl ócska. Csalódottságát leplezve letette a játékot, és csüggedten bandukolt tovább. Akárhány sakk-készletre bukkant, mindegyikben talált kivetnivalót. Fogta hát magát, és minden bátorságát összeszedve a kijárat felé vette az irányt. Bravúrosan haladt el a giccsesnél giccsesebb tárgyak mellett, szempillantásra sem méltatva őket. Megmenekült a kisautókat tesztvezető kisfiúk karamboljai elől. Még a félig nyers miccs okozta gyomorrontás gondolata sem állíthatta meg.

Kiérve nagy levegőt vett,  és hálásan gondolt otthoni sakkszettjére, ami bár hiányos volt, görbe és tulajdonképpen használhatatlan, de legalább otthon volt. Így, boldogan és mattok nélkül élt, míg a világ és két nap.

Kép forrása: Freepik