2278 könyv, 15 élőkönyv, 800 érdeklődő, 22 szervező. Számokban körülbelül ezek határozták meg a pénteki Könyvturi/élőKönyvtárat. Szembenéztünk a sztereotípiáinkkal és legyőztük félelmeinket a Kaszinóban.

Az esemény mottója ugyanis így szólt: Nézz szembe a félelmeiddel, találkozz személyesen a sztereotípiáiddal. Hogy ki számít sztereotípiának? Mindenki, akit valamilyen „skatulyába” helyezünk. Lehet az zsidó, roma, muszlim vagy épp szőke nő. A társadalom által kialakított szerepbe bújtatjuk az illető személyt anélkül, hogy megismernénk a személyiségét. Olyanok, akikre ha ránézel, egyből elítéled valamilyen társadalmi hatás miatt. Az élőkönyvekkel való beszélgetés során kialakulhatott egy másik nézőpontod az illető emberről, és ezáltal lehet, hogy a következőnél már nem ítélkezel csak a „borító” alapján.

Ki lehetett kölcsönözni többek között Schwartz Róbertet, aki minden zsidó kérdésre nagyon szívesen válaszolt. Ott volt Papp Szabolcs is, aki fogyatékosként az egyik legkeresettebb élőkönyvként szerepelt, s közben arról mesélt mindenkinek, hogy hiányosságokkal is lehet boldog az ember. Szívesen állt az érdeklődők kíváncsisága elé Gábor Lali romaként vagy Sevecsek Reni szőke nőként. A nap végén nevetve mesélt arról, hogy meglepte a szervezők felkérése, mert nem föltétlenül tartozik a szőke nő kategóriába, épp ezért vállalta ezt a szerepet. Ugyanúgy találkozni lehetett még György Botond humoristával, Tibori Szabó Zoltán újságíróval, ráadásul Horváth Anna alpolgármester is tiszteletét tette.

Az eseményt megelőző hetekben zajlott könyvgyűjtés során 2278 könyv gyűlt össze, és a könyvturi napján is hoztak még „megunt” könyveket a Kaszinóba betérők. A nap végén háromszáznál kevesebb könyv maradt meg, a többi gazdára talált, tehát kétezernél jóval több könyvet vittek el. Meséskönyvek, szótárak, szépirodalmi és szakkönyvek sorakoztak a könyv-svédasztalon.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége (ASziSz) is kijött, hogy nyelvi feladatokkal szórakoztassa az arra tévedőket. Emellett a vers szerepéről az erdélyi irodalomban beszélgetett Széman Emese Rózsa, Demény Péter, Karácsonyi Zsolt és Balázs Imre József. Olyan kérdéseket érintettek, mint például: a vers ugyanúgy működik-e most, mint 100 évvel ezelőtt; hogyan ítéli meg a mai költőt a társadalom; kell-e tudnia egy költőnek szerepelni, előadni, de előkerült a megzenésített versek tárgya is. Demény Péter szerint a versnek ma is van hatása, ugyanúgy eljut lélektől lélekig, akár 100 évvel ezelőtt. Az más kérdés, hogy ez pozitív vagy negatív benyomást kelt, de hat. A vers belehasít a világba, s a világ majd kezd valamit a költő lelkéből kipréselt anyaggal.

Arról, a költőt hogyan látja a társadalom, és hogy kell-e neki szerepelni, Balázs Imre József úgy vélekedett, hogy a jó versírás és a szerepelni tudás nem függ össze. Széman Emese Rózsa ugyanerről: amikor egy költő mondja el a verset, nem az számít, hogyan adja elő, hanem, hogy mit ad át. A társadalom meg az emberek hozzáállásáról még csak annyit: rácsodálkoznak, hogy a költő még ma is él, mert egy nagy költőt általában azzal azonosítanak, hogy már meghalt.

Azzal mindenki egyetértett, hogy a prózából több fogy, mint versből, s hogy ’89 után lankadt a magyarok vers iránti érdeklődése, viszont modern feldolgozások – ide sorolva a megzenésítést – és a slam poetry (olyan esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, és ezek után értékelik egymást) egyre növekvő népszerűségének köszönhetően visszatér az emberekbe a versek iránti érdeklődés. A beszélgetés végén a költők felolvastak verseikből.

Megható koncertet láthattunk a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának Jelelőkórusától. Többek között Demjén Ferenc Honfoglalás („kell még egy szó, hogy egyből tudd, miről van szó”) című számát jelbeszéddel énekelték el, Miklós Gyuri gitár-ének kíséretében. Éééss ha netán elkapott az ihlet, és verset vagy bármit szerettél volna írni, erre is volt lehetőséged, egy hangulatosan kialakított verssarokban. Az nap záró mozzanata egy laza kis jam session volt.

A huszonkét fős szervező csapat néhány tagját kérdeztük, mit jelentett számukra ez az esemény.

Mihály Kriszta, szervező: Rettenetesen jó érzés volt egy ilyen eseménynek egyik önkéntese lenni. Nagy boldogsággal töltött el, hogy ebben a rohanó világban még vannak olyan kivételek, akik érdeklődnek a könyvek és az olvasás iránt. Emellett, még ha ez csak egynapos esemény volt, de elég nagy betekintést nyertem egy esemény szervezésébe, és ezáltal azért már egy picivel többet tudok erről is.

Kádár Kata, szervező: A rendezvény előtt nem aludtunk túl sokat, s talán én még a legpihentebbek közé tartoztam. Aztán eljött egy mozgássérült srác, aki egész nap mosolygott, és rettenetesen boldog volt, mert az emberek érdeklődtek az élete iránt. Ott volt Schwartz bácsi is, aki szemrebbenés nélkül elmesélte, édesanyja menekülés közben egy pincében hozta őt a világra. Ott volt a sok könyv is, és a Kaszinó könyvillatot árasztott. Ezek s még sok ilyen pillanat tette csodálatossá ezt a napot, és a szemek alatti szarkalábak már nem számítottak.

Bede Laura, szervező: Második alkalommal voltam benne a könyvturi/élőkönyvtár szervező csapatában, és ezúttal is felemelő volt. Az előkészületek minden rendezvénynél fárasztóak, és utolsó nap/este/éjjel úgy érzed, eleged van, de amint elkezdődik az esemény, felpörögsz. Amikor láttam, hogy özönlöttek be az emberek az első órákban, nagyon jó érzés volt. Beszélgetni Papp Szabolcs mozgássérülttel élmény volt, látni a mosolyt a hallássérült gyerekek arcán fellépés közben megfizethetetlen (akárcsak egyikük büszke anyukáját táncolva jelelni) Az elsődleges cél elérése mellett – az olvasás népszerűsítése és az előítéletek megszüntetése – sikerült örömöt szerezni a társadalomból kissé kiközösített embereknek, ugyanakkor ők olyan pozitív képet mutattak életükről, hogy az számunkra csakis példaértékű lehet. Ezért vagyok könyvturi/élőkönyvtár szervező, és ezért felemelő.

Mák Arany, szervező: Úgy érzem, hogy egy szinte teljesen idegen emberekből álló önkéntes csapattal kezdtük a szervezést, a végeredmény magáért beszél. A sok pozitív visszajelzés elég jó elégtétele a novembertől tartó munkának. Bár ütköztünk nehézségekbe az előkészületi időszakban, azt mondhatom, hogy minden rendben volt, egy sikeres rendezvényt hoztunk össze.

Fotók: a könyvturi Facebook oldaláról