Az Erőszak és a Szent

Performansz-sorozatot indított az Origo Egyesület a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával. Elsőként keresztutat jártunk a belvárosban az Erőszak és a Szent kapcsolatát vizsgálva.

Habár lassan már senkinek nem új a performansz fogalma, mégis a kezdésre várva, nem tudván mire számítsak, azon gondolkodtam, mit fed igazából ez a kifejezés. A Google szerint a szó jelentése: művészeti irányzat, alkotói módszer. Így utólag elmondhatom ez a kijelentés édes kevés, a tegnap látottak megfogalmazására. Talán az lenne a legérdekesebb, ha ebben a tudósításban azt tudnánk leírni, ami a rendezvény alkalmával a fejekben lejátszódott, hiszen a képek, cselekvések, alkotások ilyenkénti egymás mellé helyezése mindenkiben más végeredményt hozott létre. Az út során több, mint húsz, Kolozsvárhoz és a magyar kultúrához kötődő képző- és fotóművész vett részt. Így egyszerre, több alkotást művészeti ágat is szemlélhettünk, úgy hogy közben egy szenvedéstörténet részeseivé váltunk. És talán ez a performansz egyik jelentős tulajdonsága: te magad is az alkotás és az alkotói folyamat részesévé válsz, úgy, hogy tulajdonképp nem csinálsz semmit, csak bambulsz.

A New York szállótól indulva jártuk körbe a belvárost, a kép készültekor még nem tudtuk, hogy ezt a fehér ruhás nőt fogjuk követni, s nem is olyan kevesen. Talán, ha a bibliai keresztúthoz hasonlítjuk a mi keresztutunkat ez lehetett az a momentum, amikor Jézus imádkozik a Getsemáné kertben.

Alkotónk felvette keresztjét, jelen esetben ezt a két vörös festékkel teli vödröt és elindult. Mi meg követtük, még mindig azon gondolkodva, hogy ez akkor mi is lehet.

A Karolina téri kenyértörés és víz osztás után találkozhattunk vélhetőleg Cirenei Simonnal, aki egy időre magához vette a vödröket. A performansz ezen pontján már azon gondolkodtunk, hogyan kapcsolódhatnánk jobban bele a Krisztus-követésbe. Változtatna a dolgok menetén, ha csak egy rövid időre, mi is elkérnénk a vödröket? Aztán végül mégsem tettük próbára magunkat, hiszen mindekinek meg van a saját keresztje.

A lötty. Később még nagyobb szerepet is kapott. A földre festve találkozhattok vele a New York szállóban.

A Szentet hamar felismertük, az Erőszakot pedig sehogy sem találtuk. Talán, mert békés menet volt ez a miénk, beszélgetve, nevetgélve sétáltunk, holott ha véresen komolyan vesszük, akkor valaki szenvedett.

A stációjárás végső pontjaként visszatértünk a New York szállóhoz, ahol addigra előkerült a kereszt is. Ezen az állomáson egyesült a kint és bent, mi meg örültünk, hogy kicsit a hűvösben is lehetünk.

Jó tanács további performanszokhoz: Nem árt, ha elolvasod a programfüzetben az eseményről szóló leírást. Egyáltalán nem lövi le a lényeget, és segít abban, hogy jobban megértsd, hogy mi történik éppen.