Tél, tél… Milyen nevetséges dolog, 

Régen volt már ember tőle boldog. 

Hogy miért nem boldogít a tél? 

Mert nincs, nem hull hó, amit érzünk, az a szél.

 

December, akár augusztus is lehetne, 

Nincs hideg, de ember mit is tehetne? 

Igyekszik boldognak lenni, mert nincs oly hideg, 

De a tél hó nélkül nem is tél, akkor e évszak minek?

 

Emlékszem még arra, mikor gyerek voltam, 

Apám szánkózni vitt minket, ha szóltam. 

Önfeledten csúsztam le a szánnal, 

A dombtetőn forró teát ittam jó anyámmal. 

 

De most lecsúszni sehol nem lehet, 

Így sajnos nem tudom értékelni a telet. 

Hótakaró helyett szürke aszfalt, 

Az ördögöt várjuk-e vagy az angyalt? 

 

Azt mondják az emberek: 

“Hallottad, jövő héttől jön a meleg!?” 

Bár ne hallottam volna, és érezném a hideget, 

A “télnek” enélkül örülni nem lehet. 

 

Mégis hangolódni kell az ünnepre, 

Gondoljunk és vágyjunk az új életre. 

Távolban hallszik a csilingelő csengettyű, 

Talán tél nélkül is lehet a karácsony gyönyörű.