Sajnálom, de úgy érzem, mindkettőnknek jobb lesz, ha szakítunk. Én már nem bírom tovább ezt veled. Miattad másképp viszonyulok a barátaimhoz, feszültebb vagyok a lakótársaim társaságában, de még csak egy filmet sem tudok nyugodtan megnézni úgy, hogy ne motoszkálj a közelemben. Miért csinálod? Mi hasznod neked ebből?

Nem is értem, mit gondoltam, amikor beengedtelek az életembe. Tudtam, már akkor tudtam, hogy nem foglak elviselni. De mivel nehezen tudok nemet mondani, ezért hát hagytam. Nem ellenkeztem. Jobb lett volna. Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem egyértelműen jobb lenne az életem, ha akkor erősebb vagyok, és nemet mondok. Könnyebb. Nyugalmasabb. Viszont, ami megtörtént, hát megtörtént. Túléltem. De nem akarom már folytatni. Lassan már a karácsonyra, a pihenésre szeretnék gondolni úgy, hogy te nem vagy ott. 

Félreértés ne essék, nem akarlak megbántani, tényleg nem. De te is érzed, mennyit szenvedek melletted. Persze nemcsak te tehetsz róla, ezt is bevallom. Jobban kéne próbálkozzak. Én tényleg igyekszem elviselni a társaságodat, próbálok úgy élni, hogy ne befolyásold a magánéletemet, mert valljuk azért be, egy kapcsolatban is szükség van magánéletre, de hiába, nem megy. Amikor azt hinném, hogy végre nyugton hagytál egy kis időre, egyszer csak újra felbukkansz. Nem zavartatod magadat. Te csak jössz, belegázolsz az életembe, aztán hirtelen, mintha nem lettél volna, eltűnsz. Na, az eltűnéses része tetszik a legjobban, tarthatna tovább is. Még egyszer szólok, tényleg nem megbántani akarlak. Én csak elmondom a véleményemet. Hiszen az őszinteség lenne egy kapcsolat alapja. Én őszinte vagyok. 

Persze mit is vártam egy olyantól, aki mindig csak akkor van jelen, amikor épp nincs is szükség rá. De várj csak. Mikor is volt tulajdonképpen szükségem rád? Nem emlékszem ilyen esetre. Nem is értem, de tényleg nem értem, miért kezdtünk bele ebbe az egészbe. Miért? Ha csak erre az egy kérdésre tudhatnám a választ, sokkal könnyebb lenne elviselni a jelenlétedet. Így csak egy nagy gubanc az egész. Értelmetlenség. 

Na, mindegy is már. Elmondtam, amit akartam, nem szeretném ismételni magamat. Szóval, kedves Stressz, kérlek lépj ki az életemből!