A Netflixen október 7-én debütált a Szerencse lánya (Luckiest Girl Alive) című thriller, Jessica Knoll önéletrajzi ihletésű regényének adaptációja. Megjelenése után azonnal tízes toplistára került, ami nem csoda, hiszen komoly és összetett problémákra fókuszáló film: nemi erőszak, iskolai lövöldözés, trauma, osztálykritika.

A film első jeleneteiben tipikus Carrie Bradshaw-karakter (Szex és New York) elevenedik meg a főszereplő TifAni FaNelli (Mila Kunis) szerepében. Ani karrierista nő, állása van egy híres női magazinnál, de feljebb akar lépni a ranglétrán, így a New York Times ajánlatára vár ugyanannyi pénzért, de legalább nevesebb lapnál. Tervezgeti fényűző esküvőjét gazdag vőlegényével Luke-kal (Finn Wittrock), aki minden titkát ismeri. Látszólag mindene megvan. Amikor azonban egyik bűnügyi dokumentumfilm rendezője felveszi vele a kapcsolatot, hogy felszínre hozza a középiskolájában történt szörnyű eseményeket, Ani kénytelen szembenézni sötét titkokkal terhelt múltjával.

Édesanyja annak idején magániskolába íratta azzal a szándékkal, hogy a későbbiekben az egyetemen jómódú fiúkkal találkozhasson. Ani nem akar mást, csak beolvadni gazdag diáktársai közé és kitörni jelenlegi életéből. Azonban egy partin három fiú csoportosan megerőszakolja. Ani tinédzserkori kálváriája ezzel még csak éppen elkezdődik.

A Szerencse lánya társadalmunk számos problémáját érinti, mint a zaklatás, a szexuális erőszak, iskolai lövöldözések – ezek közül talán csak a lövöldözést sorolhatjuk az amerikaiság jellemzői közé, de ne essünk tévedésbe: az általános fegyverviselés tilalma miatt idehaza csak annyiban változik a helyzet, hogy a lőfegyver helyébe más eszközök kerülnek. Nem könnyű filmélmény, készüljünk fel arra, hogy az érzelmek széles skáláját fogjuk átélni.

A film jól ábrázolja, a nők miért szégyellik bevallani, ha erőszak érte őket: sorstársaira jellemzően Ani FaNelli azért nem akarja feljelenteni a tetteseket, nehogy édesanyja megtudja, mi történt vele, majd undorítónak tartsa és kételkedjen ártatlanságában, amikor pedig több év hallgatás és szenvedés után végre szembe akar nézni szörnyű múltjával, azzal nemcsak tökéletesen felépített áloméletét rombolhatja le, de leendő férjének is szembesülnie kellene a történtekkel.

Az alkotás egyik pozitívuma, hogy a szörnyű történetet lassan adagolja, izgalmas, amint flashbackkel szövi át a főszereplő bemutatását. A történet két idősík között mozog, a jelenben és a múltban anélkül, hogy ez a részletes ismertetés rovására menne. Épp ennek köszönhetően marad izgalmas és sejtelmes a fokozatosan kibontakozó történet. Nézőként is kételyeink vannak arról, hogy Ani pontosan mit tett és mit nem, milyen szerepe volt a múltban történtekben. Belső hangjának kivetüléseként megjelenő monológjai segítik a nézőt a szereplő megértésében és a vele való együttérzésben.

A film példaképként mutatja be a főszereplőt, mint aki más nőket is arra ösztönöz, hogy kiadják magukból a nemi erőszak okozta traumát: a gyógyuláshoz ez az egyetlen út, az elfogadás, szembesülés, feldolgozás.

Kép forrása: tunefind.com