Új-Mexikó, alvilág, luxusdrogok, pénz. Egyik fejezetről a másikra csöppenünk bele a fényűzésből ebbe a kegyetlennek tűnő sötét világba Baráth Viktória második regényében, A főnökben. Az Álomgyár kiadó elsők között számontartott sikerkönyve garantáltan leveszi a lábáról azokat az olvasókat, akik kedvelik a romantikus, enyhén krimis beütésű könyveket.

A történet a 2010-es években játszódik többnyire Új-Mexikó területén, és a fiatal, huszonéves nő, Ana Moreno életének egyik szegmensét dolgozza fel, amikor különböző okok miatt egy eléggé nagynak számító drogterjesztő kezei közé kerül, aki ahelyett, hogy megölné őt, kiképezi és végül egyik legfőbb bizalmasává teszi.

Két nagy témát dolgoz fel az alig 370 oldalas történet: a drog helyzetét Amerika legsötétebb, legdélibb államában, valamint a Stockholm-szindrómát. 

A történetben elég hamar körvonalazódik a hálózat lényege: a kicsit drágább, de jobb minőségű anyaggal azért is lesz több vásárlód, mert az emberek igényesek, és nem elégszenek meg az akármelyik utcasarokról beszerezhető sima porral. Ezt a gondolatot kihasználva építi ki saját rendszerét Ryan Walsh, akit mindenki főnöknek hív. Két fő embere van, a testesebb alkatú Rick, a jobbkeze, aki a piszkos munkát végzi, és Nicky, a kapcsolattartó.

Senkinek sem kell bemutatni a Stockholm-szindrómát, Natascha Kampusch esete szinte minden évben feltűnik valami miatt a médiában. A regényben is hasonlóan indul Ana helyzete, fogvatartói különböző módszereket használtak arra, hogy szóra bírják vagy esetleg megbüntessék őt, annyi különbséggel, hogy a nő elkezdett alkalmazkodni a helyzethez, hallgatott Ryanre, emiatt egy idő után a férfi kihasználta a helyzetet, elkezdte magával hordozni az átadásokra, megbeszélésekre.

Mindkét főszereplő hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ez a történet egyik legnagyobb erőssége. Ana az ártatlan, eltartott nőből vált olyanná, aki kiáll magáért és nem riad vissza attól, ha pisztolyt kell ragadni. Eleinte érzékeny lelkű volt, ez szinte végig meglátszott a karakterén, de az utolsó töréspont után éppen időben vált olyanná, amilyennek ebben a rendszerben a nőknek lenniük kell. Ryan személyisége hatalmas adag emberséggel egészült ki, és megtanulta, hogyan kell mások fejével gondolkodni. Nagyon sok a történetben az olyan helyzet, amikor szemmel láthatóan nem esik jól neki, mégis megtesz bizonyos dolgokat.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik az enyhe romantikus krimiket. Nincs tele véres jelenetekkel, a hangsúly inkább a szerelmi szálra, az emberi kapcsolatokra kerül, mégis remek betekintést kínál az olvasónak az alvilág egy enyhébb változatába.