Életem feltehetőleg legszebb éveinek első két hónapjára visszatekintve rengeteg olyan új és néha váratlan esemény történt, amely meghatározó volt. Rövid idő alatt, de bízva abban, hogy a dolgok okkal történnek, lassan, de biztosan haladok az önállósodás felé, amit a szórakozás és felelősséggel járó feladatok egyvelege keretez. Kiépülnek a stabil pontok, kialakul a rutin, ami mindig kicsit felborul egy-egy addig ismeretlennek számító kihívás miatt. De azt vettem észre, hogy fiatalként könnyen alkalmazkodunk, így gyakran gördülékenyen oldjuk meg a problémákat, úgy, hogy csak később eszmélünk rá a súlyosságukra.

Amit talán a legjobban megtanultam ez alatt a néhány hét alatt, az az időbeosztás, hiszen fontos a parciálisokon való teljesítés, jó eredmények elérése mellett a kikapcsolódás és a kapcsolatépítés. Mindezek segítségével hosszú távon egyszerűbb lesz mindent kézben tartani. Emellett a helyes pénzbeosztás elsajátítása és annak tudatos használata is fontos szerepet játszott ebben a két hónapban. 

A közösségi élet megélését elengedhetetlen lépésnek tartom, főleg az első évben, mivel az itt kiépített kapcsolatok nemcsak szép emlékeket fognak ajándékozni nekünk, hanem a jövőre nézve ezek az emberek munkatársakká, üzlettársakká is válhatnak, és együtt dolgozva hozhatunk létre valami különlegest. A felsőbb éveseknek köszönhetően pedig alkalmunk adódik olyan eseményeken részt venni, amelyek szakmai tudásunk gyarapítása mellett ahhoz is hozzájárulnak, hogy a közös hangot megtalálva erős közösséget építsünk ki. A kedves és bátorító szavak, a tapasztalatok megosztása megnyugtatja az elsőéveseket. 

A beszélgetések a szünetekben – a már ismerőssé vált FSPAC (Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar – szerk. megj.) épületének falai között egy-egy babzsákon megpihenve – mindig feltöltenek energiával. Hiszen a hasonló gondolkodású emberek különböző célokkal mindig inspirálnak. Számos nézőponttal találkoztam az ittlétem alatt. Különböző realitások eltérő megoldásokat nyújtanak, de ez a fajta változatosság ad reményt, hogy az adott „rejtvényeket” mindig meg lehet fejteni. Ha az ember nyitott marad, mindig lesz lehetősége a fejlődésre. Az egyetem többféle programot biztosít, a szakosztályokkal együtt, amelyeken, ha részt veszünk, garantáltan előnyökre tehetünk szert. 

Érdekesnek tartom azt, hogy ilyen rövid időn belül mennyi minden változott, pont ezért várom kíváncsian, hogy a következő három év hova vezet majd. Most még nem tudok kiteljesedésről beszélni, mert egyelőre keresem azt, hogy mi számomra a legmegfelelőbb, de tudom, hogy nemsokára megtalálom. Olykor az elsőéves hallgatónak az útkeresés mellett való kitartás jelent nehézséget, hiszen az elején néha kicsit mindenki elbizonytalanodik, hogy jó irányba halad-e, vagy sem. De ez csak ideiglenes érzés. A mindennapok pörgésében, a velünk történő pozitív események és tanulságba forduló, olykor kellemetlen tapasztalatok visznek előre, és alakítják azt, akivé válnunk kell. A sikerélmények eddigi észrevételeim szerint mindig a legjobbkor jönnek és motiválnak.

Az eddig kialakult egyetemi életemre boldogan tekintek, hiszen minden jól igazodik. Barátokat szereztem, kipróbálhattam magam különböző helyzetekben, és az egyetemi tanulás mellett időt tudok szánni olyan tevékenységekre is, amelyek különböző készségeimet fejlesztik. Ennek pedig egyetlen titka van, a pozitív hozzáállás, ami a képesség és a hajlandóság felismerésének összessége.