A nagyobb létszámú, jól összeszokott baráti körök már tavasszal eldöntik, hogy együtt szeretnének átlépni az új évbe. Az erdélyi magyar fiatalok körében elterjedt szokás, hogy nagyobb ünnepeken kis „nyaralót”, faházat bérelnek, ahol majd jól megünneplik a megünnepelnivalót. (Az említett ünnepeknél csakis az újévre és a május elsejére lehet gondolni). Igen ám, azonban a döntés megszületése és szilveszter között eltelik néhány hét. Zajlik az egyetem, kezdődik a szesszió, lejár a pótszesszió, szakgyakorlaton kell részt venni, nyaralni kell, újabb tanév veszi kezdetét. Jaj, máris nyakunkon az október, de még nincs helyszín kiválasztva az ünneplésre! Itt kezdődnek a bonyodalmak.

Szilveszterkor különösen megnőnek a kiadó kulcsosházak árai. Ha időben lefoglaljuk és előleget fizetünk, akkor talán valamivel olcsóbban megússzuk, viszont késő ősszel vityillót keresni felér egy érvágással. De ha menni kell, hát menni kell. Ilyenkor különösen fáj az egyetemisták szíve, mivel az újévi kiruccanásra kell elkölteniük azt a pénzt, amit az angyalka adott nekik borítékban (a nagyon fiatal felnőtteknél ez már csak így megy). Sok esetben a szülők ki is kell pótolják, vagy a saját zsebpénzüket kell hogy megcsonkítsák. És az ételről, italról, üzemanyagról még nem is beszéltünk.

De tegyük fel, hogy nem jelent gondot a pénz. Akkor mégis mi lehet a probléma? Hát persze, hogy az ideális helyszín megtalálása. Ősszel már a kiadó házak javát lefoglalják, így későn ébredő egyetemistáink csak a maradékból válogathatnak. A bandatagok megnyitják a Facebookot, majd mindannyian keresnek Kiadó nyaralók és kulcsosházak jellegű csoportokat, ott lesik a tökéletes helyszínt. Az első tizenöt hajlék valamilyen okból kifolyólag nem felel meg a követelményeknek: túl kicsi, túl nagy, nincs grill, nincs dézsa, túl távol van, csak családoknak adják ki, csak egy napot lehet ott tölteni, vagy valakik már februárban lefoglalták, de véletlenül fent maradt a hirdetés. És ekkor pillantják meg a tizenhatodik kulcsosházat, Isten ajándékát: csak kicsit drága, de a nagysága megfelelő, csak kicsit van messze, de majd valahogy megoldják, az a legkevesebb. Lebeszélik a tulajjal, összedobják az előleget, majd elutalják. Így sikerül novemberben házat találni az újévi bulira.

Egyetemistáink kihúzzák a mellkasukat, dagadó májjal mennek elújságolni a szülőknek, miként tudták megoldani a nagy szilveszteri problémát. Anya és apa nagyot sóhajtanak, jól van fiam, menjetek. Ilyenkor szépnek tűnik a világ, és valamennyi erdélyi magyar fiatal úgy gondolja, hogy semmi sem lehetetlen.