Abszolút távol áll tőlem a keresztény vallás meg úgy általában a hozzá kötődő dolgok. Most nem olyan szélsőséges emberi gaztettekre gondolok, mint a pedofília vagy az egyház pénzével való visszaélés, ezeket szerintem amúgy sem lenne szabad a vallásra kenni, de ez már egy másik téma. Hozzá kötődő dolgok alatt inkább az ünnepekkel járó szertartási elemeket, szokásokat értem. 

Az utóbbi években végképp próbáltam minél jobban kizárni például a karácsonyt, mint ünnepet és az ahhoz tartozó elemeket. Évek óta nem állítok és nem díszítek karácsonyfát, nem öltözök ki és nem járom a túlárazott karácsonyi vásárt, és nem szokásom halára zabálni magam. Valamiért nekem sosem jött be ez az időszak, szerintem a mézeskalács borzalmas, a házat beborító villogó ízléstelenségekről meg inkább nem is beszélek. Az ajándékozásnak sem látom értelmét olyan értelemben, hogy nem kell dátumhoz kötni, az ajándék akkor lesz igazi, ha az magától jön és nem a szokás része. Természetesen embere válogatja, meg mindenki abban hisz, amiben szeretne, ha én például holnaptól belépek a repülő spagettiszörny egyházába (van ilyen), akkor én sem szeretném, ha beleszólnának vagy megkérdőjeleznék az általam választott istenséget. 

Ahogyan a karácsony, úgy a húsvét is egyre távolabb áll tőlem, mondjuk a kántálásnál jobbnak tartom a locsolkodást mint hagyományt, ahogy a kreatívabbnál kreatívabb tojásdíszítések is sokkal esztétikusabbak, mint bevinni a fenyőt a házba s telerakni gömbökkel meg angyalhajjal. Átlagosan kevesebbet zabálnak az emberek ilyenkor, mint karácsonykor, estig mindenki lezavarja a locsolkodását (valakinek már délben véget ér a nap a túlzott alkoholbevitel miatt), rendszerint szép tavaszi idő van, és még sorolhatnám. Utoljára három éve voltam locsolni, körülbelül hatan kerestük fel a pandémia miatt ritkán látott női ismerőseinket, illetve csak kettőt, mert ha jól emlékszem, este tízre otthon kellett lenni – törvény szerint. Szóval annak akkor volt értelme számomra is, pedig mint mondtam, nagy ívben kerülöm az ilyesmit. Ettől függetlenül mindenki úgy töltse a szabadnapjait, ahogy csak szeretné, tiszteletben tartva mások szokásait, igényeit. Inni és enni pedig csak szerrel.