Mindenki hírnévről álmodik. Titkon mindenki szeretne ennek a kegyetlen világnak a része lenni, bele sem gondolva abba, hogy mi vár ott rá. Hollywood nem barátságos hely, tele menő hírességekkel, ahogy azt sokan hiszik, sztárjaink élete pedig nem csupa csillogás. A dolog sötét oldaláról csak nagyon kevesen beszélnek. Minek tenné az ember? A fényűzés megbabonázta, és nem lát át a függönyön.

Ki ne akarna híres lenni? De hajlandó megfizetni az árát? Képes csendben és mosolyogva tűrni a megalázást? Elviselni, hogy minden lépését kamerák kereszttüzében éli? Barátok csak addig vannak, amíg híres és gazdag, a titok fogalma pedig ebben a világban nem létezik. Nincs őszinteség, nincs bizalom. Mindenki egy képet fest magáról, a csillogás álarca mögé bújik, miközben a felszín alatt haldoklik. Így is vállalnád, hogy híres legyél? Szilágyi-Kiszler Adrienn A napfény hangja című első regénye (Newline kiadó, 2020) ennek a világnak a sötét oldalába enged bepillantást.

Történetünk főszereplője a frissen diplomázott Audrey Rose Parker, akinek nagy álma, hogy zenei menedzser lehessen. Miután elbukta torontói pozícióját, barátai meghívására úgy dönt, Los Angelesbe költözik. Kezdetét veszi számára a nagybetűs élet, oldalán híres zenész barátaival a média kereszttüzébe kerül. A regény azt járja körül, hogyan birkózik meg ezzel a hirtelen jött hírnévvel és vajon kibírja-e a költözést a No Reason zenekarral való kapcsolata.

Audrey karaktere számomra nagyon megragadó volt. Bírtam, hogy ilyen belevaló csaj, aki nem fél belevetni magát az életbe és akár olyan dolgokat is kipróbálni, amelyek már az illegalitás határát súrolják. Ez nagyon imponált nekem, bár meg kell hagyni, az attitűdjével néhol így is tudott hajtépős pillanatokat okozni. De ember és könyvkarakter nincs hiba nélkül.

Az írónő nem próbál tökéletes világot festeni, ahol mindenki szupergazdag és boldog, szabadidejében pedig egy kis angyal. Nem akar áltatni, elhitetni velünk, hogy a hírességek élete csupa csillogás. Belátást enged a kapcsolatok mélyére, megmutatja, hogyan alakulnak a barátságok, szerelmek ilyen közegben. Nagy hangsúlyt kap a sztereotípiákkal gyakran szembemenő Audrey lelkivilága és gondolatai, amelyeken keresztül megismerhetjük, milyen ,,egyszerű emberként” megélni a hírnevet.

A mű üzenete talán ez: ne ítélj elsőre. Ne higgy a szemfényvesztésnek, mert a csillogás mögött nemritkán megtört lélek lakozik. Ne félj a változástól, mert az nem minden esetben negatív. Bármit hoz is az élet, bárhova is sodor, sose feledd, ki vagy, honnan jöttél és kik a barátaid. Az igaz barátaid akkor is melletted lesznek, ha a világ porig ég körülötted vagy ha éppen te magad égeted fel.