Megrendezte első gólyabálját a KÚF (Kommunikáció, újságírás, film-fotó szakosztály) szerdán, november 21-én. A bált a Cotton Clubban tartották, ahol az est elején a gólyák megmutatták tudásukat különböző produkciók által, majd fergeteges buli kezdődött, a Trash partyhoz igazodó zenék kíséretében.

A gólyák trash-témához igazodó produkcióira sokan voltak kíváncsiak, már a bál kezdete előtt szállingóztak az emberek az esemény helyszínére. Aztán 8 órakor startolt a szórakozás, mindenki nevetve figyelte a történteket. Az első fellépő pár Petru Barbara és Bagi Dávid volt, mindketten kommunikáció szakosok. Magánprodukciójukban először az egyetem épületéből inspirálódott vicces rövidhíreket ismertették, többek között bemutatták az idéntől ott dolgozó kávésfiút, akihez legszívesebben a lányok járnak, az egyetemmel szembeni kávégépet pikkpakk lecserélve. Ezután harmonikával kísért táncot adtak elő. A következő páros Vincze Csenge és Simon Hunor (film-fotó) együtteséből állt, ők rapelve mutatkoztak be a zsűrinek. Harmadikként a szintén kommunikáció szakos Csép Vivien és Vajas Alíz lépett „színpadra” a Nemazalány és Lil G szerzeményét, a Petőfi Sándort énekelve. A negyedik és egyben utolsó, ugyancsak kommunikáció szakos gólyapár pedig Székely Király Beáta és Máthé Krisztina volt, akik Benny Benassi Satisfaction című zenéjére mutattak be tornagyakorlatokat.

A bemutatkozó előadások után a gólyáknak némafilmeket kellett szinkronizálniuk. Ezeket is akadálymentesen, a közönséget könnycsordulásig szórakoztatva mutatták be. A kisfilmek a Győzike- és Mónika-show, valamint a Barátok közt sorozat és a Minden álmod című romafilm részletei voltak. Ezután Dance Battle következett, ahol a gólyák megmutathatták tánctudásukat, de a hangsúly itt is a szórakozásra került, így mindenki a legviccesebb táncmozdulatait vette elő. Az utolsó feladat pedig a harácsolás volt, a résztvevők a közönség soraiból kellett a kért tárgyakat begyűjtsék, például rúzst, kavicsot vagy éppen egy shot italt.

Az előadások után a tanárokból álló zsűri eldöntötte, melyik gólyapár fogja képviselni a szakosztályt a KMDSZ- gólyabálon. A résztvevőket nem párban, hanem egyénileg díjazták, így a két nyertes Simon Hunor és Petru Barbara lett. A tombolahúzás után pedig kezdetét vette a Trash partyként meghirdetett ereszdelahajamat.

 

Mi is az a KÚF? Ha mi csináljuk a bulikát

Röviden: a kommunikáció, újságírás és fotó-film szakos diákok tömörülése a jó cél érdekében.

A KÚF a KMDSZ égisze alatt működik, a szakosztály egyesíti a három médiaközeli szakot, közösen rendezvényeket szerveznek, mind nyilvános, bárki által látogathatókat, mind belső, sajátokat. Nem titkolt célja a szórakozás, és szorosabbra fűzni e három szakon tanuló diákok kapcsolatát, továbbá a fejlődés és az érdekvédelem.

Moldován Zsuzsa és Tordai Bea társelnökök alapították, a pénzügyekért Demeter Arnold felel, míg a programokért Csiszér Adrienn és Csóka-Antal Erika Zita, az arculat és minden egyéb dizájn Szitai Eszter keze munkáját dicséri. A kommunikáció szakot a társelnökök, az újságírást Pilbáth Kincső, a fotó-filmet Szitai Eszter képviseli.

Ezerrel pörög, szervez a KÚF, pedig ez a KMDSZ legfiatalabb szakosztálya. Beavatták az elsőéveseket gólyatáborban és gólyabálban, ezután részt vesznek többek között a Kommunikációs napok és a Médianapok szervezésében, de önálló rendezvényekre is számíthatunk. Emellett minden héten gyűlést tart, amely után közösen limonádét szürcsölgetnek, és keresztrejtvényt fejtenek a tagok.

Ha kedvet kaptál, jelentkezz te is a KÚF-hoz!

 

Mi is az a trash?

A trash angol szó önmagában szemetet jelent, de amikor a zenéhez, kultúrához kapcsoljuk, akkor semmitmondó, lényegtelen jelentést vesz fel, olyan tartalmat, amire az emberek nem büszkék. Vagyis olyan zenék, videók, műsorok tartoznak ide, amelyeket mindenki megvet, mert nem valók művelt emberhez, mégis mindenki tudja, miről szólnak, mindenki ismeri őket.

A médiának már jelentős részét képezik a bulvármagazinok, Való világ, Győzike-show típusú műsorok által, mivel ez az, ami a közönség nagy részét érdekli. Arra figyelnek fel, azt olvassák el, amiben valamilyen botrány, de legalább valami kisebb felháborodást kiváltó dolog történik. A közönség vájtfülűbb csoportja érzi ezekben az öniróniát, látja a társadalom elé tartott görbe tükröt, míg mások csak egyszerűen szórakoznak rajta. Tehát mindenki kap valamit.

A zenében is egyre inkább meg­mutatkozik ez a stílus. Itt a legtöbb ember azért érzi, hogy amit hallgat, az nem egy komoly szándékkal született dal, ­tehát csakis szórakozásként tekint rá. A ­80-as évek zenéit például már tekinthetjük trash-nek, hiszen furcsábbnál furcsább szövegük, kivitelezésük volt, ám lassan ezek is beépültek a popkultúrába. Ez ma sincs másképp, rengeteg olyan zene születik, amit ciki hallgatni, mivel lényegtelennek, a szó szoros ­értelmében szemétnek tekintünk a „mondanivalójára”, azonban ha akarjuk, ha nem, szembemegyünk velük, és lassan már ezek is beépülnek a zenei világba.

A gólyabál képekben:

 

marad10

marad16

marad19

marad21

IMG_9174

marad11

marad30

marad28

marad31

marad29marad9marad12

marad06

Fotó: Kincses Kriszta, Stephani Attila