Múlt héten látogattunk el az egyetem hozzájárulásával a szamosújvári várba, amely ma börtönként szolgál. Az erőd sokféle funkciót töltött be a 16. századi megépítése óta. Eredetileg azt a nemes feladatot kapta, hogy a Kolozsvár felé tartó Habsburg-csapatokat megállítsa, a török veszedelem idején óvóhelyként szolgált, számos híres erdélyi vajda tulajdonát is képezte, a 18. században pedig börtönné alakították, és a híres betyár, Rózsa Sándor is itt hunyt el. A kommunista rendszerben államosították, majd politikai elítéltek fogvatartására szolgált, és véres kivégzéseket is tartottak ott. Mára már szinte irreálisnak tűnik, hogy valaha milyen szörnyű körülmények uralkodtak a börtönben.

Arra számítottunk, hogy lánc­ra­vert rabokat látunk majd ott, de ehelyett csak mindennapi emberekkel találkoztunk, akik épp a havat lapátolták az udvaron, reménykedve, hogy ezzel a munkával is veszítenek pár napot a büntetésükből. Olyanok voltak, mint mi. Ha az utcán találkozunk, közönyösen megyünk el egymás mellett, ám itt, a börtönben kissé félve tekintettünk rájuk. Ki tudja, hogy egyenesen egy gyilkos szemébe nézünk-e vagy sem.

Sajnos a cellákhoz nem mehettünk be, mert szigorú szabályok vonatkoznak a látogatókra, viszont megnézhettük, hogy hol tanulnak, olvasnak, rajzolnak, sportolnak a rabok. Az egyik őr vezetett körbe, aki az ajtókat a kabátjába beépített kártyájával nyitotta ki. A tanulóépületben megnéztük az osztálytermeket, ahol az I. osztálytól a XII. osztályig lehet tanulni, és az érettségire is fel tudnak készülni a rabok, persze csak ha akarnak. Megdöbbentő. A padok, a székek, a berendezés teljesen újnak látszott, egy karcolás sem volt semmin, a raboknak még okostáblájuk is van. Emlékszem, hogy az én iskolámba úgy került okostábla, hogy egy szemétgyűjtő versenyen nyertük, amikor is több tonna szemetet gyűjtött össze minden osztály. Azóta is csak az az egy olyan tábla van az iskolában.

Ezenkívül a rabok mindennap ingyenételt kapnak, arról nem is beszélve, hogy minden szobában van tévé. A kisebb szobákban csak egy, de a nagyobb szobákba három tévé is be van kötve, hogyha az ott lakók esetleg nem ugyanazokat az adókat szeretnék nézni. Egész nap tévézhetnek, a szobájukban található telefonnal pedig közben telefonálgathatnak, igaz, csak napi húsz percet. Nem kötelező dolgozniuk, sőt felkelniük sem az ágyból, lustálkodhatnak nyugodtan egész nap az ingyenétel és fűtés mellett.

Látszik, hogy a mai börtönök nagyon próbálnak az európai normáknak megfelelni, és visszaintegrálni a társadalomba az onnan kicsúszottakat, de szerintem mégiscsak túlzás, hogy láthatóan sokkal több pénzt szánnak a börtönökre, mint az iskolákra vagy kórházakra. Ha a tanügynek több pénzt adnának, és a tanárokra jobban odafigyelnének, talán nem lenne szükség arra, hogy a börtönökbe is okostáblák kerüljenek, meg lehetne előzni az egész problémát.

Fotó:

unsplash-logoMitch Lensink