Beszélgetés Paul Shapiro-val

Miért halt meg annyi ember pár vonalért a világtérképen? Miért kellett 6 millió embernek szenvednie csak azért, mert zsidók voltak? Ha a megfelelő embert kérdezed, minden bizonnyal eléd tárja a jól megfontolt, hihető indokot. A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum igazgatója, Paul Shapiro, hívta fel a figyelmet arra, hogy abból, amit az emberi kegyetlenség hátra hagy, abból tudni kell tanulni. Miért tanuljunk a Holokausztról című, október 23-án tartott előadása után, aminek a Politika, Közigazgatás és Kommunikáció kar adott otthont rájöttem, hogy a Holokauszt megtanítja az embert, hogy emberként tekintsen a másikra.

Paul Shapiro előadásának sikere talán abban rejlett, hogy nem számokkal győzködte a hallgatóságot, hanem egyszerűen alátámasztotta azt a tényt, hogy az emberi faj a végtelenségig kegyetlen, de képes ezen túllépni, ha akar. A Holokauszt azon vétkek sorából tűnik ki, amelyek az emberi történelem részét képezik, letagadhatatlanul. Képes lesz az ember valaha is tanulni a saját hibájából, erről kérdezem Paul Shapiro-t:

A Holokauszt megtanítja számunkra azt, hogy milyen is embernek lenni, milyenek a kormányok, és sokat mesél a nemzetközi világszemléletről. Megmutatja az emberi én legrosszabb formáját. A Holokausztot normális, ép elméjű emberek vitték véghez Németországban, Romániában, Magyarországon, Ukrajnában, Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában stb… normális emberek, mint te vagy én. Minden ember képes arra, hogy gyilkossá váljon, hogy diszkrimináljon másokat, hogy bármiben megkülönböztessen a megszokottól egy embert. És ugyanígy, bárkiből válhat áldozat (…)

Első sorban azt kell megtanulnunk, hogy hogyan védjük meg magunkat, és azokat, akik nem tudják magukat megvédeni. A sok gyilkosság és kegyetlenség mellett a tudatos semmittevés a legnagyobb bűne a Holokausztnak, mert azzal, hogy elfordultunk, megadtuk a lehetőséget a rossznak a létezésre. (…)

Ha megértjük, hogy miért történt, akkor tudjuk megérteni, hogy milyenek voltak az akkori demokráciák, diktatúrák, kormányok. Megérthetjük, hogy hogyan volt lehetséges az, hogy az a 6 millió ember gyilkosság áldozatává váljon a nemzetközi porond előtt, amely nem tett semmit vagy a legrosszabb esetben még elő is segítette a deportálásokat. Erre nagyon jó példa Ion Antonescu Román Királysága vagy Horthy Miklós Magyarországa. Azzal, hogy megérted és tanulsz a Holokausztról, rájössz, hogy mekkora a hatalma a semmittevésnek, a láthatatlan embereknek, kihatva országokra, kihatva az egész világra.

 Az ember folyamatosan elbukik a saját morális vizsgáján, ma is. Valószínű, hogy történelem megismétli önmagát?

Bonyolult megváltoztatni az emberek gondolkozásmódját, az állami munkamenetet, és mindezek mellett a nemzetközi közösséget sem könnyű változásra bírni. Mind tudjuk, hogy a fajirtási bűnök nem értek véget a Holokauszttal, a faji különbségek ma is tömegirtásba torkollnak. Ott van például Szudán vagy Szomália és sajnos, még sorolhatnám. Ma sem változott az a tény, hogy elítéljük egymást, mert különbözünk színben, nemzetiségben, vallásban, tulajdonképpen bármiben. (…) Az embereknek lehetőségük van a választásra, és ez a választás rezsimeket, kormányokat dönthet meg, mert ez hatalom. A lényeg az, hogy ma mi jobb döntéseket kell hogy hozzunk, mint akkor a nagyszüleink, dédszüleink.De a félelem mindig nagy úr, és ez ma is jól látható. Ma, a 21. században vannak még rabszolgatartó társadalmak. Szóval, igen, a történelem képes megismételni önmagát, ha engedjük.

Ma, ha történik valami a világban, másodperceken belül bárki tudomást szerezhet róla. Végig nézhetjük egy kormány megdöntését, egy természeti katasztrófa pusztítását, egy ember kivégzését. A Holokausztról mit tudott az akkori nyilvánosság?

Eleinte sokkolta az embereket. Aztán megpróbálták egy történettel alátámasztani a teóriákat, amely révén elhitték, hogy az, amit tesznek, helyes. Mindenki tudta, hogy mi történik, és nem tettek semmit. Milyen ember képes erre? (…) Kezdetben munkatáborokba küldték őket, ahol a kormányok, a hadseregek, a gyárak, egyházak kihasználták a fizikai tűrőképességüket. Ide nagyon jó példa a román ortodox egyház, amely zsidó rabszolgákkal végeztetett különböző munkálatokat: építkezés, betakarítás stb. Ha beleolvasol egy akkor megjelent újságba, láthatod, hogy a világ nem titkolta. Mindenki tudott róla. Ha egy akkori magyar lapot veszel a kezedbe, rájössz, hogy ami Magyarországon történt, mind nem írható a németek számlájára. Ugyanúgy benne volt a magyar vezetőség, mint a német. Az más kérdés, hogy ki irányított kit. Magyarország parancsra teljesített, de az nem volt kiadva egy parancsban sem, hogy hinni is kell abban, amit éppen csinálnak. Sokan itt buktak el. Elhitték, hogy amit tesznek, az jó.

Vannak összeesküvés elméletek, amelyek szerint magát a deportálásokat a zsidók rendezték meg. Ennek lehet valóságalapja?

Elméletek. Elméletek, mert nincs bizonyíték rá. Azaz, itt is bele eshetünk abba a hibába, hogy elhiszünk valamit, mert hihetőnek tűnik. Az ember mindig is próbálta helyrehozni a hibáit. Ezzel mind így vagyunk. Ezek a teóriák elfogadhatatlanok, etikátlanok és nincs valóságalapjuk. Meggyőzni az embereket, hogy maguk az áldozatok az elkövetők? Igen, ez a legnagyobb hazugság a Holokausztról. Nincs még egy olyan tömeggyilkosság a történelemben, ami jobban dokumentáltak volna, mint maga a zsidó deportálás. 100 milliónál is több dokumentum bizonyítja, hogy milyen kegyetlen tud lenni az ember. Nem hiszem, hogy a teória megállja a helyét. Minden zsidó azt kívánja, bárcsak ne történtek volna meg ezek a dolgok, nem hogy elősegítsék azt.

Fényképeket Hankó Renáta-Dalma készítette.