15 éves a Children of Distance

Idén tizenöt éves az erdélyiek körében is népszerűnek számító magyarországi hiphopegyüttes, a Children of Distance. Már régóta szerettem volna személyesen találkozni a formáció tagjaival. Erre a találkozásra kicsit még várni kell, de azért Zoomon sikerült elérnem kettőt közülük, Somogyi Pétert (művésznevén Horus) és Nyári Rolandot (Shady). Az együttes harmadik tagja, Ács Róbert (Carp-E) munka miatt nem tudott belépni a találkozóra, de így is érdekes információkat tudtam meg az együttes és tagjai mindennapjairól, személyiségükről és céljaikról

– Mennyit változtatok az elmúlt 15 év alatt emberileg és zeneileg?

Somogyi Péter: Arra visszaemlékszem, hogy a srácokkal a Sub Bass Monster fórumán ismerkedtünk össze, de ezt a sztorit már sokan ismerik, úgyhogy most nem mesélném el részletesebben. Akkoriban a kinézetünkön sokat lehetett volna nevetni és stílusban is más volt mindenki. Robi és Roli sokkal szerényebb volt, mint én, bár akkor még csak tizenöt éves voltam, egyedül Roli volt valamivel érettebb. Szerintem azóta megkomolyodtunk, de nem érzem úgy, hogy belül bármilyen szinten is megváltoztunk volna. Ugyanannyit röhögünk, hülyéskedünk a srácokkal, könnyen ismerkedünk az emberekkel.

Nyári Roland: Jellemző a munkásságunkra, hogy az akkori szövegek kevésbé voltak érettek, de ha belegondolok, manapság én magam kevésbé inspirált szövegeket írok. Annak idején ki tudtam magamból írni mindent, ami bántott, de azóta megnyugodtam, nagyjából rendbe jött az életem, és ugyanazokról a témákról nehezen tud az ember végtelen számú szöveget írni.

– Volt néhány olyan dalotok is, amelyben komoly társadalmi problémákat dolgoztatok fel, ilyen például a Jessica. A kö­zeljövőben várhatunk tőletek még ilyen alkotásokat?

P.: Én mindenképpen szeretnék még ilyen dalokat írni. Ha az ember szövegeket ír és a nagyközönség elé tárja őket, akkor kötelességének érzi, hogy komoly témákról is írjon. Robi és Roli például érintettek is voltak a bántalmazás témájában (erről szól a Jessica – szerk. megj.), de a Nem menekülök el című dalunk támájában én is érintettnek éreztem magam. Velem is állandóan szórakoztak régebben, sokan mondták nekem, hogy bűnöző leszek, vagy hogy nem lesz semmi belőlem. Most, a négy fal között egyébként nehéz ihletet meríteni ilyen típusú dalokhoz. A vírushelyzetben kicsit megállt a szekér, de szerencsére be van tárazva néhány dal, amelyek a közeljövőben megjelenhetnek.

Ny. R.: A komoly témákat általában próbáljuk időben összeegyeztetni, például a nyári fesztiválok utáni időszakra, legalábbis így volt azokban az években, amikor még meg tudták tartani ezeket. Éppen ma kaptunk egyébként egy megkeresést Petivel, felkértek minket egy komoly társadalmi témákat feldolgozó klip elkészítésére. Ott csak filmesek lennénk, nem írnánk dalszöveget hozzá, de mindenképpen fontos üzenetet tudnánk közvetíteni vele, ha összejön.

– Most, hogy az országok fokozatosan nyitnak, elkezdődtek az egyeztetések a fellépésekkel kapcsolatban?

P.: Egyelőre alakul a naptár, az a baj az egésszel, hogy továbbra sem tudjuk biztosan, pontosan milyen döntéseket fog hozni a kormány, és mikor lesznek igazán feloldva a korlátozások. Egy nagyobb buli megszervezése rengeteg adminisztrációs munkával jár. Meg tudom érteni azokat a szervezőket, akik nem akarnak ilyen helyzetben kockáztatni.

Ny. R.: Úgy érzem, hogy az előadók jelenleg hátrányban vannak a szervezőkkel szemben, akik gyakran olyan szerződéseket kötnek, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott eseményt bármikor visszamondják. Az előadót ebben az esetben nem védi semmi. Jelenleg nekünk öt koncertünk van beírva, reméljük, hogy mindegyiket sikerül megtartani. Megyünk többek között Szlovákiába és Makóra is, utóbbinak azért örülök különösen, mert közel lakom hozzá. Szerintem szeptemberben már valamivel jobb lesz a helyzet, talán addigra elérjük a 6 millió beoltottat. Az egyetlen gond, hogy akkorra már kifelé megyünk a koncertszezonból.

– Visszatérve kicsit a múltra, ha jól tudom Erdélyben is jártatok többször az elmúlt 15 évben.

P.: Igen, már akkor is voltunk a fiúkkal Erdélyben, amikor még nem voltunk zenekar. Az elmúlt években is rengetegszer jártunk nálatok, volt olyan is, hogy több napot ott töltöttünk és városról városra jártunk fellépni, az utóbbi négy évben csak zenekaros bulink volt kint.

– Volt itt olyan buli vagy élmény, amely valami miatt emlékezetes maradt számotokra

P.: Szerintem az összes ottani buli különleges volt. Mindig meleg szívvel fogadnak minket Erdélyben, a vendéglátás teljesen más, mint Magyarországon. Nem bántani akarom általánosan az ittenieket, de régebben voltunk olyan helyszínen is, ahol egy büdös vécébe ültettek be minket, két raklapra. Erdélyben ilyen nem fordult elő, mindenhol kajával és itallal vártak, addig nem is álltunk színpadra, amíg nem ettünk egy jót, szóval teljesen más a vendégszeretet.

Ny. R.: Számomra is mindig jó élmény volt fellépni az erdélyi koncerteken. Már önmagában a tájszólást is imádom, ahogyan egyes helyeken beszélnek. Egyedülálló az a szeretet, ami az ottaniaktól jön.

– Tavalyi interjúitokban beharangoztátok, hogy tizenöt éves évfordulótokon sok új klipet adtok ki. Ezek közül néhány már meg is jelent. Milyen visszajelzéseket kaptatok a rajongóktól?

P.: Nagyjából mindig ugyanaz a pozitív visszajelzés jön minden egyes klipre és mindegyiket kb. ugyanannyian nézik. Rajongótáborunk tehát évek óta nem változott, és nem is tudom, hogy ebből mi már ki tudunk-e törni, tudjuk-e bővíteni. Visszatérve a klipekre, negatív visszajelzés nem is szokott jönni. Néha megjelenik egy-két arc, aki beír vagy odaszúr nekünk, de hát az be fog írni tíz év múlva is, szóval ez normális.

Ny. R.: A jelenlegi helyzetben valóban sok klipet hozunk ki, hiszen fellépések hiányában a digitális jogdíjakból származhat a bevétel. Bár, ha belegondolok, ez a dolog is kétélű, mert néha csak az az összeg jön vissza a jogdíjakból, amit korábban beletettünk a klip elkészítésébe vagy talán kicsivel több, de ez nyilvánvalóan a nézettségtől és egyéb tényezőktől is függ. Június 2-án lesz a szülinapom, aznap szeretnénk kihozni egy új dalt. Eredetileg más szerzeményt terveztünk erre az időpontra, de azt egy ideig parkolópályára tettük és valamikor később fogjuk megjelentetni.

– Visszatérve arra, amit Peti mondott, szeretnétek a jelenleginél nagyobb tábort kialakítani?

P.: A jelenlegi táborral igazából nincs gond, bármerre megyünk fellépni, mindig sokan vagyunk és jók a bulik. Talán csak a YouTube-on tudnánk szélesebb közönség felé nyitni, de a fiatal korosztály mostanában teljesen más kategóriájú zenéket hallgat, például trapet. Általában abban a műfajban a témák is teljesen másak, mi nem akarunk pénzről írni, nem akarunk kocsis klipeket. Ez teljesen más előadót kíván, mint mi vagyunk. Valakinek ez jól megy és hiteles tud lenni vele. Mi nem élveznénk ezt előadni sem, úgyhogy inkább maximálisan a saját közönségünkre koncentrálunk.

Ny. R.: Érdekesség, hogy az Add vissza az éveim című dalunk hasonló stílusban íródott, de azzal gyakorlatilag megelőztük a korunkat, mert akkor még nem robbant be a műfaj. A statisztikákból és nézettségi adatokból pontosan le tudjuk mérni, hogy kik hallgatnak minket. Jelenleg a 13–17 éves korosztály az, amelyiktől igazán függ, hogy melyik klipnek van igazán magas nézettsége a YouTube-on. Mi ezt a réteget már nem igazán tudjuk elérni.

– Volt olyan időszak, amikor azt éreztétek, hogy ezt a korosztályt is meg tudjátok fogni?

P.: Érdekes ez a közönségkérdés. Valamelyik nyáron felléptünk egy gyermektáborban is, ahol a 8–13 éves korosztály kívülről fújta a dalainkat. Ott elbizonytalanodtunk, és úgy gondoltuk, hogy mégis ismernek minket a gyerekek is, csak lehet, hogy ők a későbbiekben fognak több időt eltölteni a YouTube-on. Talán a Csak egy perc és a Karolával készített Változom című dalainknál éreztük, hogy rákapott a tinédzser korosztály is a klipekre, de ezt az elérést folyamatosan tartani kellene, ehhez pedig nem tudjuk a receptet. Általában nem szeretjük úgy beharangozni a következő dalunkat, hogy az lesz a legújabb világsláger, de vannak előadók, akik ezt csinálják. Sok mindentől függ, hogy az emberek milyen zenét hallgatnak, akár attól is, hogy milyen kint az idő, a hangulatuk, megragadja-e őket egy-egy fülbemászó sor, meg sok egyéb apró tényezőtől. Összességében úgy gondolom, hogy mi 15 év alatt nem tudtunk elszállni magunktól, és ha bárkit megkérdeznél, aki régóta ismer minket, valószínűleg azt mondaná, hogy ezek a srácok semmit sem változtak.

Hozzászólások