Volt már olyan pillanat az életedben, amikor úgy érezted, hogy nem bírod utolérni magad? Hogy összecsapnak a fejed fölött a hullámok, és te alulmaradsz a teendőkkel vívott harcban? És olyan történt-e már veled, hogy megígérted, ezentúl minden szívességre nemet fogsz mondani, egy kósza, elgyengült pillanatodban viszont a huszadik teendőt is elvállaltad?

Mert ugye mit fognak szólni az emberek, ha egyszer vissza mered utasítani őket? Biztosan csalódni fognak benned, vagy drasztikusabb esetben akár megutálnak, és akkor vége lesz a világnak. Ugye? Mert rád mindig lehet számítani, te sosem mondasz nemet, te majd biztosan el fogod vállalni, ha más nem akarja. Mert te ilyen nagyszívű vagy. Segítőkész. Elérhető 0–24-ben. Még hétvégéken is. Aztán eredményképp az ágyban találod magad kiütve, időérzékedet elvesztve, s azon pörög az agyad, hogy vajon már megint miről feledkeztél meg. Pötyög a laptopod, mindenkinek pont most van rád szüksége, mindenki most akarja kikérdezni a véleményedet, és nem értik, hogy miért nem válaszolsz. Neked meg rögtön bűntudatod lesz, amiért mertél kicsivel több pihenést megengedni tüntető szervezetednek.

Még alig telt el pár hét az egyetem kezdete óta, és te már most úgy érzed, hogy totál ki vagy facsarva. Egyik programról rohansz a másikra, hiszen ez az utolsó éved, és mindent be akarsz pótolni, amiről eddig lemaradtál. Mindent (is) véghez akarsz vinni, mindenhol helyt próbálsz állni azt mutatva, hogy energiatartalékaid kifogyhatatlanok. Az emberek meg csak ámulnak rajtad, nem értik természetfelettinek tűnő képességeidet, kitartásodat, és irigyelnek, hogy neked mi mindenre van időd az egyetem mellett. Elégedettséggel tölt el, hogy mindenkin segíteni tudsz, olyannyira, hogy saját dolgaidat, magánéletedet inkább háttérbe helyezed. Aztán egy óvatlan pillanatban összedől a kártyavár. A párkapcsolatodról kiderül, hogy haldoklóban van, a családtagok elhanyagolva érzik magukat, s már nem is tudod az idejét, hogy mikor beszélgettél egy jót legjobb barátaiddal.

Végül a szobádban ülsz, bámulva laptopod képernyőjét, és nyomorult vesztesként beismered, hogy ideje lenne gyakorolnod a nemet mondás kultúráját.