Mozimenza 2015
Ha már minden az Oscar-jelölések körül forog
Mivel január és február azok a hónapok, amelyekben a filmek meghalni mennek, meg 40 éve 79 éves fehér emberektől díjakat kapnak, megnéztük, hogy mire érdemes visszatekinteni az elmúlt esztendőben, s főleg ajánljuk őket, ha lemaradtatok volna róluk. Én az amerikai premierdátumokat fogom figyelembe venni, mivel egy kattintásra voltam egy Egyesült Államokbeli virtuális mozilátogatástól, és az eredeti címeket fogom használni, mert a fordításokról megvan a véleményem… Ugyan még nem volt alkalmam megnézni a Sicariót, illetve a Room-ot, de bízom benne, hogy ez is egy megfelelő cinematikus útmutató.
15.Trumbo
A Hidegháború idején Hollywoodban dolgozó, kommunista eszméket valló egyének élete nem volt könnyű. Ezt mutatja be a filmmel omonim, Oscar-díjas íróról szóló életrajzi film is, Bryan Cranstonnal a főszerepben. Hogy miért jó? A Breaking Bad Bryan Cranstonja, John Goodman és Louis C.K. együttes alakításai a vállaikon hordozzák az egészet. A rendezés kompetens, a viccek jók, a karakterek valósághűen, de színesen vannak kezelve, így nincs nyilvánvaló hőse, vagy antagonistája a műnek – amit kiemel Trumbo kiváló záróbeszéde.
14.Star Wars: The Force Awakens
De miért? Mert Star Wars. És jó.
Tarantino zsánerfilm ötcsillagos színészgárdával és egy gyakran mérges Samuel Jacksonnal? Ha hajlandó vagy elnézni egy lassú, felvezető félórát, ez a véres, káromkodós bottle-western, amit kerestél. A sokszínű karakterfelhozatalból sose tudni, ki készül meghúzni a ravaszt, vagy egy egyenlően erős anekdotát felhozni. Az utolsó óra 2015 legviccesebb véres 60 perce. És még Channing Tatum is elég jó a saját 4,5 percében.
12.Creed
Itt az új generáció Rocky-ja. Igaz, hogy a Rocky filmek tényleges folytatása és lelki rebootja, de kellő hozzáértéssel kezelték, így megérdemli a dicséreteket. A Star Warshoz hasonlóan, félt eltávolodni, az alapanyagtól messze tévelyegni, így számos történetszál kibontakozása, illetve lezárása idő előtt sokkal tisztább, mint a szavak, amiket a Stallone formájú olvadt gyertya próbál artikulálni. Ettől függetlenül Michael B. Jordan alakítása, mint az egykori világbajnok bokszoló árnyékát kerülni kísérelő, feltörekvő ökölvívó, tökéletes, és amit maga a sztori hiányol, azt a film bepótolja a szereplők közötti kapcsolatokkal, majd a harcjelenetekkel.
11.Steve Jobs
Napjaink egyik legtehetségesebb színésze, Michael Fassbender NEM NÉZ ÚGY KI, MINT AZ APPLE „ATYJA” (minden egyes alkalommal, amikor a téves Stevet nevezik így, Wozniak elhullat egy könnycseppet) ?! Nekem van egy ötletem. Hozzuk be Ashton Kutchert! Oh, igen. Most már, hogy leszögeztük, mennyire senkit sem érdekel, jöjjön a film, és az alakítás, ami ennyire élvezhetővé tette. Eredetileg a Christian Bale-David Fincher rendező-színész páros volt a producerek láthatárán, de egyik távozása követte a másikat. Így a direktoriális székre Danny Boyle neve került, Aaron Sorkin (Charlie Wilson’s War, The Social Network, The Newsroom) forgatókönyve maradt, és Fassbender játszhatta az Apple túlbálványozott marketietngesét/vezéralakját. A film négy Apple termék bemutatóeseményére fekteti a hangsúlyt, amelyek múltbeli visszajátszások váltanak fel. Itt Jobs úgy személyes, mint szakmai interakcióiból kaphattunk mustrát az évek múlásával. A párbeszéd tele van éles szópárbajokkal és a Soorkintól megszokott csattanókkal, a színészi stáb maximálisan alakít, még a Steve Wozniakot alakító Seth Rogen is. Körülbelül olyan, mint egy filmes színdarab, de ezzel nincs semmi baj.
10.Ant-Man
Amíg a két Avengers film puszta ötlete a geek nép örömkönnyeiben úszik a pénzükből vásárolt jachtokkal, ezek filmes kivitelezése mindig alulmúlta a Marvel minőségibb, kiterjedésben/ szereplőszámban kisebb műveit, mint példáula z Iron Man, The Winter Soldier, vagy épp a Guardians of the Galaxy, ami messze a legjobb Avengers-szellemiségű előjátékos film, amit eddig láthattunk.
A Hangya az utóbbihoz is hasonlítható leginkább humora, típusa és poénjai gyakorisága miatt, de az akciójelenetek csattanói, a főkonfliktus, illetve a főszereplők személyiségei kellően sajátossá teszik. Továbbá, míg a Star-Lord-vezette csapat egy űroperába ágyazott akciókomédia, miniatűr szuperhősünk egy humoros heist-film középpontja lesz. És végre egy Marvel film, aminek emlékezetes a zenei oldala.
Di Caprio Oscar-hajszája az 1820-as évekbeli Egyesült Államokban folytatódik, ahol egy medve és Tom Hardy (karaktere) állnak az útjában. (A februári díjkiosztón meg Fassbender, Cranston és Steve Carell/ Christian Bale fognak.) Egy szőrmecsere-expedíció tagjaként, egy medvetámadást követően társai hátrahagyják, majd félízben indián gyermekének sorsa sem alakul a legszerencsésebben. Ezután bosszúhadjáratát csak az alig egybenálló teste lassítja le. Ez a film kétségkívül a rendezés és operatőr miatt ennyire jó. Az alakítások is nyomatékosítják a rideg, minden sarkon veszélyt rejtő világ nyerseségét, de itt Iñárritu víziója viszi (remélhetőleg) a pálmát. Szóval, a Revenant 2015 legjobb túlélőpornója. És nem, senkit sem érdekel, hogy milyen nehéz volt megcsinálni a filmet, pont, mint az sem, hogy hány évig forgatták a Boyhoodot.
A Pixar ritkán bakizik, s tavaly még úgysem, ezzel a művel. Filmjeikhez hűen, felnőtteknek és kisebbeknek egyaránt szórakoztató, vicces, mégis elgondolkodtató animációt vetítettek képernyőinkre. Most épp egy akaratától függetlenül költöző kislány, és a benne működő/ őt vezényelő érzések (öröm, félelem, méreg, undor és szomorúság) kerültek a középpontba. És, amíg nagyvonalakban kicsit sem eredeti az ötlet, részleteiben érződik a Disney-féle részletorientáltság és törődés. Az animáció még mindig éles, mozgalmas, organikus, a kül-, illetve belvilág történései közötti kapcsolatok/ párhuzamok megfontoltan, de gyerekeknek is érthetően jelennek meg, és a hangszínészek tökéletesen lettek szerepeikbe választva. Kiemelném a női komikusok ikonját, Amy Poelhert, örömként. Ugyanis ő a tényleges főszereplő, és azt az idegelő, cukortúladagolásos, konstans optimizmust természetesen, és valahogy nézhetően tudta előadni. De ugyanígy minden egyes kisebb-nagyobb szerep is ennyire tökéletesen betöltött. Ez messze az év animációs filmje, de az élő játékostársai mellett is simán emeli a mércét.
Judd Apatow-rendezte komédia egy rakás profi amerikai atlétával? Én is úgy érezném, hogy a címben kellően sok az önirónia, ha nem ismerném a zseniális Amy Schumer komikus munkásságát (amit mindenkinek ajánlok, akik nem háborodnak fel azon, hogy nők is dolgozhatnak szexviccekkel). A Schumer által alakított főszereplő egy professzionálisan sikeres publicista, bár magánéletében egy kötődés-allergiás személy. Hogy miért, egy igazán röhejes, „gyerekeknek szánt” kezdőjelenetbe is van foglalva. Mi a potenciális javulását követjük végig, amit egy sportorvos (Bill Hader) idézhet elő. Ezernyi komédia van, ami a férfinemet taglalja hasonló szemszögből, de ez végre tükrözi azt és hozzáad vicces sport-„színészeket” tartalmazó jeleneteket, ami a kompetens forgatókönyvíró (Schumer) érdeme, illetve szübtilisebb helyzetpoénokat is. Az NBA-rajongók még extra belső vicceket is kapnak. Attól függetlenül, hogy tényleg, elejétől végéig vicces alkotás, az érzelmi fonalak realizmusban alapozottak.
6.Kingsman – The Secret Service
A briliáns Matthew Vaughn visszatér egy „A” listás színészgárdával, és összehozza a humorral, illetve akcióval felöntött eredettörténetet, aminek középpontjában a kémkedés áll. Habár azóta eltelt 4 év, Vaughn a Kingsmannel is elérte ugyanazt a hatást, mint az X-Men: First Class-szal. Összesítve, ez az a mű, amire mindenki mutathat, amikor egy agyatlan, de nagyon is szórakoztató akciófilmet kérnek tőle számon. Michael Bay filmművészeti abortuszainak létezésére azonban már egyre kevesebb lehet a kifogás.
Részletes kritika itt.
Michael Fassbender, amikor épp nem Magneto, vagy egy Oscar-filmben remekel, fogja magát és elősegíti egy-egy furcsa független film születését, sikerét. Ez tavalyelőtt a felháborítóan alulértékelt Frank volt, és idén a tituláris westernbe ötvözött sötétkomédia.
Író-rendező John Maclean egy percig sem nézi hülyének a nézőket okos, groteszk, visszautaló vicceivel, vagy épp eseményeket előrejelző képsoraival, amikre igazából csak retrospektíven eszmélünk rá. Egyszerű példa a két főszereplő találkozása előtti jelenet: két „katona” buzgóan üldözőbe vesz egy indiánt, majd két pisztolydurranás után csend lesz. Silus ezután megöli a Jay-t fenntartó személyt és megemlíti, hogy „hárommal kevesebb”. És a hasonló poénok vizuálisan is teljesen működnek, legyen az egy fa alatt fejszével pihenő csontváz vagy egy szerencsétlen helyzetben meglőtt személy, akinek friss sebére még só is hull (nyilvánvaló rájátszás az angol „rub salt in the wound” idiómára, aminek a jelentése témába is vág). És ezt kell elképzelni 1 óra 20 percen keresztül.
Részletes kritika itt.
4.Cop Car
Több mint valószínű, hogy ezzel egyedül leszek, de ez a film mindent elért, amit célnak kitűzött. Egy független dráma, ami két gyerekről szól, akik elloptak egy kisvárosi rendőrkocsit. A jármű viszont egy ölni kész, korrupt sheriffé (Kevin Bacon). Innen két, fokozatosan egymáshoz közeledő történetszálat követhetünk, amelyek egy hatásos, sokkoló jelenetben tetőznek. Mindezt a rendezői munka, illetve a színészi alakítások teszik precíz, kiszámított művé. A gyerekek valósághűen nemcsak kis aranyos Disney-találmányok, akik még bakizáskor és „rosszalkodáskor” is csak varázslatos cukiságot okoznak. Nem, tetteiknek valós következményei vannak, amit a velejéig romlott sheriff megszemélyesít. Amúgy meg a csend, úgy zene, mint párbeszéd hiánya formájában mesterien kezelt, mint feszültségteremtő elem. Cop Car: az egyik legprofibb film 2015-ből.
3.Brooklyn
Fiatal, iskolát végzett leányzó vidékről a nagyvárosba megy életet alapozni magának. Aztán megismeri A fiút, de csak vissza kell menjen ideiglenesen, és az otthoniak ott is tartanák. De most nem Székelyföld és Kolozsvár, hanem Írország és New York. Viccet félretéve, de analógiát megtartva, ez a romantikus dráma mesterien szemlélteti, mennyire ijesztő olyan fiatalon egy teljesen új, ismeretlenekkel teli világba csöppenni. Tele van a piac hasonló tematikájú filmekkel, de ennyire jól megírt szereplőkkel, figyelemmel felépített, életre keltett közegekkel és tehetséges fiatal színészekkel ritkán. És, mint minden mérvadó alkotásnak, amely a szerelem, otthon, és identitás témákat taglalja, a végére sincs univerzális üzenet vagy fix morális útmutató. Inkább marad az „az vagy, akinek vallod magad”, de egy ennyire potens, mégsem túlromantizált szerelmi és „coming of age” sztorit rég láthattunk.
A poszt-apokaliptikus film keresztapja – George Miller –visszatért megmutatni, hogyan is kell a zsáneren belül egy monumentálisan friss akciófilmet összehozni, immár kisebb mértékű, akart vagy akaratlan homoerotikus kisugárzású jelmeztárral és az ausztrál akcentus kiirtásával.
Lélegzetállító kaszkadőrmunka, praktikus effektek, amiket profi számítógép-generált kiegészítések csiszolnak? Az év egyik legerősebb női karaktere? A legjobb filmes zene az utóbbi évben? Ja, és a vibráns, dinamikus látványt istenien bizarr járművek, illetve szereplődizájn nyomatékosítja. A Fury Road mindez: a legjobb akciófilm az utóbbi években és majdnem 2015 legjobb mozija.
Részletes kritika itt.
Kíváncsi vagy, kb. mi vezetett a 2008-as világválsághoz, de a közgazdaságtöri nem a te tésztád, és a Wall Street Farkasa elmenne a prostik és drogok nélkül? Hát, itt a legalább annyira vicces és stílusos, de még inkább informatív mű a biztosítási szerződésekről, amelyeket ingatlanhitelekre kötött biztosítási szerződésekre kötöttek. Ja, és Christian Bale, Ryan Gosling, Brad Pitt, Steve Carell.
Hozzászólások