Azt, hogy én még itthon is mindig a tökéletes outfitre törekszem, és hogy a hajam is állandóan csodálatosan néz ki. A kékcsillagos pizsi naci délután négykor is kiemeli a szemem barnaságát, és megmutatja, hogy az öltözködésnél a kényelmet ötvözöm a legújabb trendekkel. Legalábbis merem remélni, hogy Álomországban a csillagminta a 2020-as divat egyik elengedhetetlen eleme. A kusza csomóba kötött hajam meg a lelkiállapotom vidám kócosságát, fürtös ingadozását és fonott frusztráltságát próbálja sugallni. Fontos ugyanis, hogy a külsőnk tükrözze a belső énünket is. Titkos vámpír mivoltomra az éjjeli fények és a nappali sötétítés utalhat, ám a fokhagymát szeretem, így az alvási rutinom felborulására más magyarázatot kell találni. Azt vallom, hogy a délutáni tea helyett a sörösüveggel mászkálni igenis jót tesz a léleknek. Jóga helyett is inkább ezt választom, ha lehet. De Isten és a szomszédok látják lelkemet, én próbálkozom az otthoni edzéssel is kisebb-nagyobb sikerrel. Az is kiderül, hogy eddig titkoltam a tánctudásom. Csípőm ringása, mozgásom kecsessége, a már-már erotikusba átmenő figuráim a szobám, a parkett és a szőnyeg az ördögévé tesznek. És igen, be kell vallanom, ezeket csak pár dolog miatt nem láthatta sűrűn ismerős-ismeretlen: az egyik a féltékenység, azt hiszem, ezt meg sem kell magyaráznom, lányok… cicaharc…, a másik pedig, hogy a hímek párzási rituáléként érezékelhetik, vagy akár szirének énekéhez hasonló állapotba is kerülhetnek tőle. Tisztes távolságból nézve senkire nem hat veszélyesen, így aki lesve kapja el a pillanatot, megmenekül, nem kell félnie. A koncertjeim nem tudom mennyire látványosak, itt sajnos kár, hogy csak kép van, hang nincs, mert változatos számokat szoktam olyan hangosan elénekelni, ahogy csak bírom. A szemfülesek észrevehették, hogy Ádám szerdánként, Bence szombaton és Csanád minden második hétfőn meglátogat. De ez nem is fontos. A lényeg, hogy sokat elmondhat rólam egy kis távoli megfigyelés, így aki úgy érzi, hogy valamit kifelejtettem, bátran jelezze.