Bár a karácsonynak, a szeretet ünnepének az apropója Jézus Krisztus születése, napjainkban minden családnak megvan az a tagja, aki inkább a megváltó szenvedéseit veszi magára, köteles átélni. Legtöbb esetben ez a személy Anya szokott lenni.

Jóllehet családja és hagyománya válogatja, a többség mégis – megfigyeléseim alapján – december 24-én díszít fát, csomagol ajándékot, főz és süt. Töltöttkáposzta-illat lengi be a lakást, a sütő ontja magából a meleget, benne az egyre piruló bejglikkel, a rádió táncot jár saját karácsonyi zenéire, a csupasz fenyő pedig megszépülését várja a nappali közepén. Olyan idillikus, nem? Nos, nem éppen. Ugyanis ennek a Hallmark készítésű, ünnepi filmes jelenetnek a közepén ott van Anya. Anya, aki vért izzadt, amíg elkészítette az 50 tölteléket, mert a nagy családot meg kell etetni. Anya, akinek már izomláza van a bejglitészta begyúrásától. Anya, aki már az összes kereskedelmi rádió összes karácsonyi lejátszási listáját visszafelé is tudja.

A kis család többi tagja, Apa és az utódok, félelmet nem ismerve és a lehető legkevesebb zajjal végzik a rájuk kiosztott feladatokat: porszívózás, macska bezárása a fürdőszobába (a karácsonyfa megmentése érdekében), fenyőfa díszítése Apa felügyelete alatt. Porszívózás és macskaőrzés után a család nekiveselkedik a fa kicsinosításának. Girlandok, gömbök, óvodában készült gipszformák, minden, ami a karácsonyi szem-szájnak ingere. A leszármazottak nagy sebbel-lobbal aggatják a díszítőelemeket, kizárólag a fa elülső felére. Apa ilyenkor határozottan emlékezteti porontyait, hogy az angyal a fa hátsó, fal felőli részét is látja, ott is tessék díszíteni!

Egyszer csak váratlanul és mindenféle előrejelzés nélkül kivágódik a nagyszoba ajtaja, és betoppan rajta Anya, kötényben, vaníliasodót kevergetve. Szemrevételezi a munkafolyamatot, majd a konyhába való visszavonulása előtt csak ennyit szól: ferde. A gyermekeknél jobban csak a család feje rémül meg. A levegő megfagy, a csemeték az apjukra, Apa a csemetékre pislog, nem tudják, mihez kezdjenek, hogyan oldják meg a problémát. Apa, hirtelen ötlettől vezérelve, nagyobbik utódját a fa elé állítja, és kiadja az utasítást: ordíts, ha egyenes. A családfő hasra fekszik, bekúszik a fa alá és a talpától forgatni kezdi a karácsony koronaékszerét. A rangidős poronty néhány pillanat múlva sikít is: most már jó lesz, Apa! Apa sóhajjal nyugtázza az észrevételt, kimászik a fa alól és folytatja a girlandok kibogozását.

Eközben a konyhában, a szent helyen, ahová Jézus születésnapján csak nyomós indokkal lehet belépni, Anya elkészítette a majonézes krumplisalátát, a sültet és a krumplipürét, tálba szedte a töltött káposztát, a gyöngyöző húslevest tálalóedénybe merte, a süteményekből összeállítást készített. A vendégek, a rokonok megérkezése előtt, a fa feldíszítése után egyetlen kardinális teendő maradt: az asztalterítés. Anya homlokát megtörölgeti, leveszi kötényét és asszertíven felkiált: meg kéne teríteni az asztalt! Apa és az utódok felteszik a csillagot a fára, megcsodálják alkotásukat, majd rohannak abroszért, evőeszközért, a kicsire a szalvétatűrés hárul. Ezt a munkát már Anya is strázsálja, így a nyomás még nagyobb és a levegőben is érezhető.

Asztal megterítve, fa feldíszítve, az összes étel és azoknak az ellenkezője kívánatosan a terített asztalra helyezve. A macskát – óvatosan bár –, de kiengedik a fürdőszobából, a négytagú család ünneplőbe öltözve, minden készen áll a vendégek érkezésére. Anya is kifújja magát, kicsit megnyugszik. Ekkor megszólal a kapucsengő. Apa kirohan, beengedi a vendégek első hullámát. Anya utánamegy, hogy ketten fogadják az érkezőket. Mielőtt azonban a kopogásra válaszolandó kinyitnák az ajtót, Anya halkan odasúgja Apának: még mindig ferde a fa.