Kolozsváron koncertezett január 24-én a Kistehén zenekar. Kollár Klemenc László és bandája legújabb Bocsánat című lemezét szólaltatta meg nálunk először a Form Spaceben. Legutóbb az együttes egy évvel ezelőtt lépett fel városunkban, a buli idén sem volt izzadságcsepptől mentes. A koncert előtt sikerült elkapni őket egy rövid interjú erejére, Sidó Attilával és Vajdovich Árpáddal beszélgettünk zenekarokról, politikáról, és még ha ez nem is kimondottan az ő feladatuk, de a dalszövegírás is szóba került.

– Hogyan vélekedtek a kortárs magyar zenekarok helyzetéről Magyarországon? Láttok potenciált valamelyik fiatal, feltörekvő zenekarban?

Sidó Attila: Amilyen zenekarok mostanában működnek, azok nem véletlenül sikeresek. Nem lehet szerintem konkrétan megmagyarázni azt, hogy miért ennyire jók, ez egyszerűen csak így van. Nekem volt egy előző zenekarom is, ami abszolút nem akart működni, ezért abba is hagytuk.

– Tudnál példát mondani ilyen zenekarokra?

S.A: Csaknekedkislány. Ők abszolút rendben vannak. Ja, még ott a Blahalousiana.  Most jutottak ők is el arra a szintre, ahol a legjobbat tudják teljesíteni. Az Esti Kornél pedig a reneszánszát éli, vagy minek is nevezzem…

– Mit gondoltok, ma milyen Magyarország politikai helyzete? Egy korábbi interjúban említettétek, hogy „ki kell állni, és nem egy párt mellett, hanem pusztán az emberi jogainkért.” Ez még relevánsnak számít?

Vajdovich Árpád: Hát, mi annyira azért nem szeretünk politizálni. És az a helyzet, hogy Laci írja a szövegeket, meg az ő fejében születik meg ez az egész, szóval ezt csak ő tudná pontosabban megfogalmazni. Nem feltétlenül az a célunk, hogy mi most megmondjuk az igazságot, viszont azzal a ténnyel nem lehet vitába szállni, hogy elég súlyos dolgok történnek ma a politikában. Szeretnénk, ha ez meg tudna változni.  De a lemezen szerintem a Bocsánat az egyetlen olyan szám, ami ilyen szociális, társadalmi témát boncolgat.

– Mennyire tudatos az, amikor nekiállatok dalszöveget írni? Ezek gyakran egy-egy gondolatfoszlányból alakulnak ki?

V.Á: Ezt megint csak Laci tudná megmondani (nevet).

S.A:  Én viszont abszolút nem tudom elképzelni, hogy Laci ezt tudatosan csinálná. Hatnak rá dolgok, és a mindennapokban – ahogy éli az életét – kialakul valami, és ennek a valaminek a hatására jön majd egy ötlet.

V.Á.: Egyébként gyakran úgy írja a szövegeket, hogy éppen próbálunk, és akkor bekattan neki valami, egy elmebeteg hülyeség, amit utána továbbvisz. Már majdnem készen voltunk a lemezzel, és volt még neki nagyjából három vagy négy napja, hogy felénekelje a számokat. Ezekben a napokban írta meg vagy öt dalnak is a szövegét.  Úgyhogy mondhatom, hogy nálunk abszolút nincsenek előre megtervezve a dalok, vagy azok kompozíciói.

– Mi motivál titeket ennyi idő elteltével is?

S.A:  Az alkotási kényszer, ami szerintem benne van a legtöbb zenészben, és az a fajta energia, ami egy koncertet jellemez.

V.Á.: Mindig mikor megjelenik egy új album, azt nagy öröm játszani. Olyan is volt vidéki koncertezésünk során, hogy  baromi kevesen voltak, talán húsz ember jött el összesen. Mágis olyan őrületes koncertet adtunk annak a húsz embernek, mint még soha.

fotó: Kincses Kriszta