A történetírás atyjaként tisztelt Hérodotosztól napjainkig a história tudománya megkülönböztetett figyelemben részesült. Az sem véletlen, hogy Klió személyében a régmúlt időktől védőszentje is akadt. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy volt, amitől félteni az emberi társadalom életproblémáit tárgyaló diszciplínát. Az utóbbi fél évszázad történészeinek elég népes tábora alaposan rálicitált a korábban is megnyilvánuló aggodalmakra, főleg a volt szocialista tábor országaiban. A források önkényes és meghatározott politikai célok szolgálatába állított értelmezése a valóságos történelmi folyamatok durva deformálását eredményezte. Gyakran előfordult, hogy a történész a források betűje és szelleme sugallta történeti jelenségnek ellenkezőjét volt kénytelen tolmácsolni. Ennek a természetellenes állapotnak egyenes következménye lett a nagy fokú közömbösség, amely tanár-diák részéről egyaránt megnyilvánult a történelem irányában. A diktatúra iskolapolitikája a közömbösséget ellenszenvvé fokozta, aminek egyebek mellett nem kis szerepe volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán lévő magyar nyelvcsoportok fokozatos elsorvadásában. Előállt az az elfogadhatatlan helyzet, hogy nemcsak magyar csoportok, de még magyar hallgatók sem voltak egyes évfolyamokon. Az 1989. decemberi fordulat után úgyszólván mindent a zérótól kellett kezdeni. Újból létjogosultságot nyertek a magyar csoportok, de tovább élt az előbbi években nem indokolatlanul kialakult előítélet, kétely és bizalmatlanság érzése a történelem szak iránt. Talán ez az oka, hogy a múlt évi felvételire meglepően kevés magyar diák jelentkezett és mindössze kettőnek sikerült az egyetemre bejutnia. Ez a kettő alkotta az első éven a magyar csoportot. Ez azonban már nem csupán szakmai kérdés, sokkal több annál. Egyetem előtti anyanyelvi oktatásunk szükséglete többszörösen meghaladja ezt a számot. A jelenlegi állapot továbbélése a történelem szakos tanári gárda és kutatószemélyzet elsorvadását eredményezheti. A magyar nyelvű hallgatók jelenlegi számának lényeges növelése tehát objektív szükséglet mind a didaktikai, mind pedig a tudományos tevékenység normális folytatása miatt. A csaknem egy hónap múlva kezdődő felvételi vizsgának alkalmul kell szolgálnia a dolgok normális irányba való terelésére. Mindenekelőtt szeretnők, hogy a múlt évi helyzettel ellentétben, a középiskolát végzettek minél nagyobb számban és jól felkészülve jelentkezzenek felvételire. A hátralevő néhány hét alatt a jelöltek igyekezzenek meditáló tanáraikkal vagy azok nélkül a hangsúlyt a tananyag rendszerezésére és a dolgozatok megírásának módszertani problémáira helyezni. Mert nem mindegy, hogy hogyan öntjük formába az elsajátított ismeretanyagot. Amint ismeretes, történelem szakon Románia történetéből román nyelven, egyetemes történelemből pedig anyanyelven lehet vizsgát tenni. Jelen pillanatig még nincs szó arról, hogy a nemzeti kisebbségeknek külön beiskolázási számot engedélyeznének. A történelem szakon működő katedrák, a kar vezetőségével összhangban, erőfeszítéseket tesznek, hogy a hallgatók felkészítése a hazai szükségletek arányában, de európai színvonalon történjék. A törekvés az, hogy a hangsúly a fokozódó szakosodás irányába tolódjon el. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a történelmi segédtudományok, a paleográfia, diplomatika, heraldika, geneológia stb., amelyek elsajátítása nélkül nem lehet érdemleges kutatómunkát végezni.

Jobban előtérbe kerülnek az úgynevezett interdiszciplináris tárgyak, a történelem határtudományágai. Ami talán még fontosabb, hogy lényegesen kiszélesedik a hallgatók szakosodási lehetőségének palettája, hogy a sokrétű elvárásoknak a kar eleget tudjon tenni.

A szándék az, hogy az általános felkészülés mellett, amely a didaktikai munka ellátásához szükséges, a hallgatók egy vagy két szűkebb kör tudományágban alapos kiképzést kapjanak. E tekintetben közeledés mutatkozik a német egyetemek rendszere felé. Nálunk is, akárcsak Európa más egyetemein, népszerű a hallgatók körében az archeológia, amelynek szakunkon komoly hagyományai vannak. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az etnográfia és a művészettörténet iránt. Ez utóbbival kapcsolatban a hetvenes évekig „kolozsvári iskoláról” beszéltek, de utána megtorpanás következett. Erőfeszítések történnek, hogy ez a rangos tudományág visszanyerje régebbi fényét. A történészhallgatóknak módjukban áll, hogy behatóan foglalkozzanak szociológiával, filozófiával és lélektannal is. Új szakosodási területnek tűnik a levéltári, könyvtári munkára való felkészítés és újságírói tevékenységre való képesítés. Ez utóbbit a történelem-filozófia kar a filozófiával közösen szervezi. A történelem szak elsődleges feladata, természetesen, továbbra is a tanárképzés marad, de amint jeleztük, lényegesen kiszélesedett szakterülettel. A történelem főszak mellett választható szociológia, néprajz, filozófia vagy lélektan mellékszak. Újdonság az, hogy ha valaki nem akar pedagógus lenni, nem kötelező a tanárképzéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati felkészülésben részt vennie. Ez vonatkozik azokra, akik a tudományos kutatás területén, levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban vagy sajtónál kívánnak munkálkodni.

Campus, 1991. június 21.