Azért, hogy az ünnep tökéletes legyen, már novemberben el kell kezdeni készülődni, ezt mindenki (kéne) tudja. Legjobb esetben megvásárolod valamikor Black Friday környékén az ajándékokat, hogy egy gonddal kevesebb legyen decemberben, rosszabb esetben az utolsó percre hagyod, vásárolsz egy zsák díszt, olyan indokkal, mint például: a tavalyit megrágta a kutya-macska-hörcsög, leverte a gyerek, és eltörött, nem találtad meg, vagy most pont akciós volt.
Ahogy közeledik a szenteste, ki akarod világítani az udvart vagy az erkélyt annyira, hogy éjjel is úgy tűnjön, mintha nappal lenne, s aztán csodálkozol, hogy nem tojnak a tyúkok – már ha vannak tyúkjaid –, akiket te magad teljesen összezavartál. Jöhet a verseny is a szomszéddal. Ha ő kirakja az udvarra a pillogós karácsonyfát, te nagyobbat veszel; ha ablakdíszt ragaszt fel, te egész csillárt raksz az ablakodba, csak azért, hogy lássák, neked is van, s neked sokkal szebb, és jobb lesz a karácsonyod.
Becsomagolod az ajándékokat a legcsicsásabb csomagolópapírba, azt is, amit utolsó pillanatban vásároltál, remélve, hogy nagyon fognak neki örülni. Nekilátsz a bejglinek, meg a töltött káposztának, húsoknak, leveseknek, süteményeknek, amik ugyebár sosem sikerülnek jól, mégis minden évben elfogynak. Anya panaszkodik, hogy szétrepedt a bejgli teteje, megégett az alja, száraz lett, elfojt a zserbóról a csokimáz, s a mézeskalács se lett szép.
Ki kell takarítani, mert ugye a vendégek megnézik, por van-e a padláson, a pincében, a polc legtetején és alatta is. Legalább háromszor végig kell súrolni mindent, hisz karácsony jön, ha már nem lenne tele a hócipőd is a sok nyűggel, ami vele jár.
Nekem legalábbis néha sok. De imádom ezt az ünnepet úgy, ahogy van, mert egy hónapig hallgathatok Michael Bublét, aki mindig a családunk ötödik tagjává válik ebben az időszakban. Szeretem az illatokat, a finom ételeket, azt, hogy év végére mindenki hazatér. Azért, hogy az ünnep tökéletes legyen, igazából nem kell semmi. Mert a csokimáz, a ledes villogók, a fényfüzérek, angyalhajak, az ajándék és a repedt tetejű bejgli mind-mind csak a felszín. Ebben az évben sem a csillogás számít, hanem az, aki otthon van veled.