„Nincs nekem bajom ezzel az etnikai/ vallási/ kisebbségi csoporttal, DE…”. Így történik a pszeudo politikai korrektségbe burkolt, valószínűlég gyermekkorban beidegződött előítéletek vokális megnyilvánítása. Természetesen térségünkben vannak olyanok, akiknél a nemzettörténelmi falloszlebegtetés kizárja a finomkodást és jönnek a turul-gólya-hozta emberek „utálom a románokat”, illetve alternatív U Cluj szurkolók szívét melengető „büdös magyarok” típusú aranyköpések.

Ez utóbbi viszont csak egy nagyobb probléma helyi, konkrét esete, példája: kritikus gondolkodás helyett az emberek arra vannak (be)tanítva, hogy az a normális, elfogadható, amibe ő született és az embereket a velük született tulajdonságok, hajlamok (kinézet, szexualitás), vagy épp a világra jöttük körülményeiből származó faktorok (vallás, nemzetiség) alapján ítéljük meg.

Mi persze vagyunk annyira intelligensek, hogy ilyen tág kritériumok által alkotott emberi csoportot simán ki tudjunk ismerni, tehát jellemezni. Ahhoz az kell, hogy minden egyes tagját egyénileg silabizálj ki, amihez valamiféle társadalmi kapcsolat is kellene. Ezeket meg biztos megtetted, mivel nem rég kijelentetted, hogy utálod például a romákat/ zsidókat/ melegeket/ iszlám hívőket, vagy épp szereted… és akkor én gratulálok neked, mert bizonyosan Sherlock Holmes- színtű emberismereti képességeid lehetnek. Igaz, klasszikus értelemben vett, utálatot, illetve szeretet tudtommal még olyan egyénekkel szemben érzünk, akiket még ismerünk is valahonnan.

De vegyük azt, hogy pontosítasz, és azt mondod, hogy utálod azokat a (fundamentalista) muszlimokat, akik vallásuk nevében ölnek embereket. Ez azt jelenti, hogy kevésbé zavar a keresztény extrémizmuson alapuló Ku Klux Klán? Vagy jobb, ha valaki egy románt rabol, mint fordítva?

Hasonló kijelentések nem csak meggyőződésből hangozhatnak el. Az újdonsült „mindenkinek kell legyen mindenről véleménye, mert ha nem, akkor hülye” társadalmi késztetés is segít a ráció sírköveit képező általánosítások előterjesztésére. Ugyanis, ha meggyőződéssel jelentesz ki valamit és egy intenzív érzést, érzetet társítasz hozzá, az átlagember nem fogja megkérdőjelezni háttértudásod (valószínűleges hiányát) olyan témákban sem, amelyekbe először gondolsz bele. (Mert belátni, hogy még utána kell olvass túl ciki, majdnem annyira, mint a „ciki” szó használata.)

A magabiztos tudatlanság még párosulhat az általános nyájmentalitással és mikor már elég sokan dobigálják ugyanazt a pontatlan, uszító hatású hülyeséget, tényként lesz elfogadva, vagy hangosan megcáfolni nem fogja az önjelölt polihisztorokból álló többséget. Mert kollektív intelligenciáról mindenki hallott, ugye? Ezt jelzi a könnyedén összerázható őrjöngő, tüntető tömegek léte is.

Netalántán vallási, most mondjuk ki, hogy keresztény meggyőződés vezérel és (remélhetőleg figuratívan) megköveznéd a más isten alatt meghajlót, vagy éppen a homoszexuális (Leviták 18:22) egyént? Akkor te is mész velük a vasárnapi munkanapjaid (Kivonulás/ Exodus 31:14) miatt. De, mint tudjuk, az Újszövetség lehetővé tette az Ószövetségben való szelektálást és sokakkal elfelejttetik Jézus igen bölcs szavait: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!”. Szóval igaz keresztények, akikből elég kevés van, megvárják, míg megismerik az egyént, hogy véleményt formáljanak róla, vagy érzést tápláljanak iránta. A vallási szabályok meg csak annak a híveire kell és szabad hassanak. Az alapvető normákra van külön, szekularizált államunk.

Ha meg a szellemi üdvözülés forrása nem elég meggyőző, kövesd a szociológia példáját, ami kutatásaiból származó eredményét hajlamra, illetve valószínűségekre vezeti vissza, nem abszolutizmusokra. Mivel a klasszikus „nature vs. nurture” vitára valószínűleg az egyik elősegíti, vagy épp akadályozza a másikat a valódi válasz.

Utolsó sorban, ne keverd össze az érzelmi meggyőződéseidet az esztétikai preferenciáiddal. Csak, mert nem találod szépnek mások bőrszínét, egyéb preferenciáját, nem kell ráhívni a rendőröket. Nem tetszik? Az utcának van két oldala, a tv-nek távirányítója és a szemednek mozgató izmai. E mellett ne légy annyira arrogáns, hogy bármilyen formában jogosnak érezd a másik magánéletébe történő beavatkozást. Az olyasmi csak akkor tartozik rád, ha az illető megkér rá. Addig is a tudod és a közöd is van hozzá között van egy nagy szakadék, amit csak az önteltség tud átugrani.

Szóval az ez így szokás, ezt így mondják, meg hasonló, feljebb taglalt dolgok nem használhatóak negatív, vagy pozitív előítéletek kifogásaiként, mivel minden legalább második személyi igazolványával rendelkező egyén képes (kellene legyen) a maga nevében, körültekintően cselekedni, vagy minimális szintű kritikus gondolkodásra. Mert amíg nem tanítjuk meg gyermekeinket minden átgondolására, illetve megkérdőjelezésére, tömegmanipuláció mindig lesz és ilyen, vagy ennél rosszabb gyümölcsöket fog hozni.

Köszönöm az olvasóm figyelmét!

U.I.: Az akkor nem mondom többet, hogy szeretem a lányokat típusú szellemes hozzászólásokra azt válaszolom minden virtuális Don Juannak, hogy azt mutatni, nem mondani kell.