Hetente kétszer eljárok szaladni, megírom a könyvet, amit mindig szerettem volna, beutazom a világot, egészségesebben eszem, több időt szánok magamra/családomra/kutyámra/macskámra/házi svábbogaramra, megtérek Istenhez, jobban fogok tanulni, leszokok a cigiről stb. Csak néhány a leggyakoribb fogadalmak közül. Legyen minden jobb, örök élet, ingyen sör, én is hajlandó vagyok jobb lenni, ha az nem igényli, hogy kimásszak a jó meleg, pihe-puha komfortzónámból.

Új év, új én.

Ha éjfélt üt az óra, minden megváltozik, újjászületünk mi is. Itt a tiszta lap, mintha minden mocsokságot és rossz szokást csak úgy letehetnénk és elfelejthetnénk, mintha nem is történt volna meg. Instant levespor: vízben feloldott újjászületés.

Csakhogy ez ellentétes a változás természetével. A változás nem egy kiterjedés nélküli pillanat, hanem időigényes folyamat. Nem spórolhatjuk ki belőle a munkát. Egy cselekvés akkor válik szokássá, ha rendszeresen megismételjük.

Az újévi fogadalmakkal nincs semmi gond, de kell az elhatározás és rákészülés, az új évben pedig az, hogy komolyan gondoljuk. Tetszik, nem tetszik: az újjászületéshez először meg kell halni.