Talpa alatt zöld mezők. Körülötte döngicsélő rovarok. Kezében növényhatározó és ismeretlen virágok. Így kezdődött Moldován-Szeredai Noémi gyógynövények iránti szenvedélye. A kislány immár felnőtt nő, feleség, anya, unitárius lelkész és sikeres üzletasszony. Minden téren alázatos és a maximumra törekszik. A csekefalvi levendulásról, gyógynövénypraktikákról és a világjárványhoz való alkalmazkodásról beszélgettünk.

– Honnan jött az ötlet a vállalkozás beindítására? Miért pont a levendulára esett a választásotok?

– A cégalapítás számunkra hosszú érlelődési folyamat eredménye volt. Üzleti terv nélkül vágtunk neki, és az ösztöneinkre hallgattunk. Eleinte csak teákat, teakeveréket, szörpöket készítettem. Ezeket minden évben elvittük az Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztiválra, ami a falusi asszonyokat segítő mozgalom. A cél piacot biztosítani az általuk kitermelt többletnek. Hasonló elvek szerint működik Farkaslakán is a gyümölcsfeldolgozó: viheted a saját gyümölcsöd, a saját üveged és közösen főzhettek szörpöt, lekvárt. Természetesen kisebb díjat kell fizetni, de kész termékkel mehetsz haza és tanúsítványt kapsz ráadásként, hogy ez akkreditált konyhán készült árucikk.

A gyümölcsfesztiválos mozgalommal egyszerre nőttünk mi is. Elhatároztuk, hogy valamit szeretnénk termeszteni és elkezdtünk gyógynövényeken tanakodni. Először homoktövisre gondoltunk, de azt anyagi okok miatt elvetettük. Megegyeztünk abban is, hogy nem kelnénk láncfűrészek hangjára, és a homoktövist azzal vágják. Körülbelül 2013 nyarán rukkolt elő a férjem a levendula ötletével. Akkor Erdélyben csak egyetlen biolevendulás volt, Fehér megyében, tőlük szerettünk volna palántát vásárolni, de pótlistára kerültünk. Nem akartunk egy évet várni a koncepció megvalósításával, így más megoldást kerestünk. Megvettünk egy földterületet és Magyarországról szereztük be a levendulát. 9000 fűvel és jó néhány csomag vetőmaggal indítottunk. A 9000 palántát fél hektárra, a magokat a kertünkbe ültettük. Következő év őszén a termőföldet már saját palántákkal egészítettük ki.

– Milyen munkálatokon esik át a levendulás addig a pillanatig, amíg látogathatóvá válik?

– Őszintén, fogalmunk sem volt arról, milyen óriási munkával jár a levendulatermesztés, csak a gyönyörű lila mező képe lebegett a szemünk előtt. Úgy gondoltuk, betesszük a földbe és az 18-20 évig ott van nekünk. Mivel évelő növény, nem kell évente szántani, boronálni. Első tavasszal jöttünk rá, hogy nem lesz ilyen könnyű dolgunk. Annyira tele volt a mező gyommal, hogy keresni kellett közöttük a levendulatöveket.

Rengeteg fizikai munkát igényel egy ekkora terület rendbentartása. A környéken, aki látja, hogy mennyit dolgozunk, nem is akar levendulát ültetni. A levendulást nyárig legalább ötször kézzel meg kell kapálni. A sorok közötti részt rotázzuk. Ezután jön a szüret. A gyógynövényt kora tavasszal vagy ősszel még vissza kell metszeni. Ez szinte a szürettel felérő munka.

– Hányféle módon szoktátok a levendulát feldolgozni?

– A levendulát nagy mennyiségben nem vásárolja fel tőlünk senki, tehát mi magunk vágjuk le és munkáljuk meg az egészet. Friss csokorként a termény 2-3 százalékát értékesítjük. Viszonylag keveset teszünk el szárított csokrokhoz. Csokorban a levendula akkor szép, ha a virágzás kezdeténél, még bimbósan vágjuk le. A legfontosabb és legértékesebb termék nálunk az illóolaj. A virágzat 95 százalékát erre szánjuk. A levendulának szinte el kell virágoznia, hogy maximális legyen az illóolaj-tartalma.

Amire most nagy hangsúlyt fektetünk, azok a kozmetikumok. Készítettem már krémeket, kecsketejes szappanokat, de tavaly kezdtem el igazán kozmetikumokkal dolgozni. Előállításukhoz más gyógynövényeket és illóolajokat is felhasználunk, ezeket mi magunk állítjuk elő, pároljunk le. A kész termékek többsége a gyógyító krém kategóriába sorolható, azaz sebgyógyításra, visszérre, problémás bőrre alkalmas.

– Megosztanád a kedvenc terméked hozzávalóit és elkészítésének módját?

– Kedvenc termékem nincs, de bemutathatom például a levendulás arckrémet. Ez száraz problémás bőrre és száraz normál bőrre ajánlott. Nagyon könnyen és gyorsan beszívódó, ugyanakkor tápláló krém. Az elkészítéséhez szükséges: olívaolajban körömvirág-macerátum, sheavaj, kakaóvaj, méhviasz, homoktövisolaj és édesmandula-olaj. A hozzáadandó folyadék a levendulavíz. A szilárd zsírokat azonos hőfokra hevítem, míg mindegyik elolvad. A levendulavizet 40-50 C-fokra melegítem, és lassan adagolom hozzá az olajokat. Ezenkívül E-vitamint és grapefruitmagcseppet teszek hozzá. Ez a kettő tartósítószerként hat, nincs bennük illóolaj.

– A koronavírus miatti korlátozás miben változtatta meg a fesztiválotokat?

– Egy pindurkát visszatérnék arra, hogyan jött ez a fesztiválötlet, mert mi voltunk az elsők Erdélyben, akik ilyesmit szerveztünk. Első és második évben rengetegen érdeklődtek irántunk. Mindenkit szívesen fogadtunk, aki látogatni, fotózkodni jött, csak nem igazán tudtunk haladni a munkával. Ezért döntöttünk a nyílt napok mellett. Ez első évben csak egynapos, de a következőben már egy hétvégés volt. Az ifjúsági szervezettel, helyi tanáccsal és az egyházközséggel közreműködve komplexebb eseményt szerveztünk. Megnyitottuk a kultúrotthont és gyógynövényes filmeket vetítettünk. Részt lehetett venni tematikus előadáson és a gyerekfoglalkozás sem maradt el. A harmadik és negyedik fesztiválunk két hétvégés volt. Részben azért, mert nagyon nehéz kiszámítani a virágzás kezdetét. Annyira függ az időjárástól, hogy még januárban sem tudjuk megbecsülni. Illetve, ha valaki egyik hétvégén nem tudott eljönni, akkor a másikon bepótolhatta.

Tavaly nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy elsősorban a tömeg kialakulását kell valamilyen formában korlátozni. Ezért a virágzás kezdetétől nyílt napokat hirdettünk. Két héten keresztül, akár hétköznap is látogatni lehetett minket. Ami maradt a régi programból az a vezetett séta. Ez tulajdonképpen 20 perces minielőadást takar, ahol én beszélek a levenduláról, a vállalkozásunkról. Titkokat árulok el és kérdezni lehet. A bemutató nagyon sikeres és nagyon várják az emberek, sokan úgy időzítik az érkezésüket, hogy a látogatásuk elején vagy a végén meghallgassák a beszédem. Hétköznap az előadást este 7-kor tartottuk, hétvégén pedig kétórás intervallumokban indult a séta.

Összességében sok látogatónk volt. A nyílt napoknak köszönhetően mindenki kényelmesen és biztonságosan el tudott jönni a szabadtéri rendezvényre. Jó néhányan a hétköznapokat választották, amikor tudták, hogy nem lesznek sokan. Megvan a varázsa annak is, amikor kevesen sétálnak a domboldalon, annak is, amikor sokan.

– A Lavanda Montana Transylvania, az Erdélyi Ifjúsági Egyesület, valamint a Keresztúr Térségi Mezőgazdá­szok Egyesülete gyógynövényes workshopokat szokott szervezni. Hogy zajlik le egy ilyen esemény? Miről tanulhatnak a résztvevők?

– Eddig, azt hiszem, nyolc vagy kilenc alkalommal tartottunk Székelykeresztúron és Csekefalván ilyen képzést. Ennek mindig három része volt. Mivel a workshopok nagyrésze ünnepkörökhöz kapcsolódott, elméleti, azaz lelki bevezetővel kezdünk. Utána következett az önkéntesek gyógynövény-ismertető blokkja. Ez téma szempontjából mindig más. A képzés tematikáját befolyásolhatja az is, hogy honnan jönnek a résztvevők. Például voltak török önkénteseink, akikkel már kétszer megszerveztük ezt a foglalkozást. Közös pontokat keresve egymásnak mutogattuk a honos gyógynövényeket.

A végső szakasz a tényleges alkotás. Két vagy három dolgot szoktunk párhuzamosan legyártani kisebb csoportokban. Mindig olyan étel vagy ital mellett döntünk, amit nem nehéz előállítani és haza lehet vinni. Csináltunk már litván pohárkrémet, kekszszalámit, török édességet és kisebb desszerteket. De volt már kézműves tevékenységünk is, ahol fürdőbombát, szappant, kopogtatót fabrikáltunk. Illetve aki kíváncsi, krémek, szappanok előállításának a munkafolyamatába is betekinthet. A képzéseken rendszeresen részt vesznek gyerekek, úgyhogy igyekszünk változatosak lenni. Olyan dolgokat választunk, amiket ők is el tudnak készíteni, hogy minden korosztály számára öröm legyen az a kis együtt tevékenykedés.

– Ezenkívül találkozik még a lelkészi hivatás a gyógynövénytermesztéssel?

– Szerintem nagyon jól kiegészíti egyik a másikat. A lelkészi hivatás kicsit megfoghatatlan. Évekre van szükség, hogy gyülekezetünk tagjai megbízzanak bennünk. A gyógynövényes mesterség pedig a két kezem munkája. Akár kapálok, akár szappant vagy szörpöt készítek, rögtön megfogható eredménye lesz. Ilyenkor érzem, hogy valóban hasznos vagyok, tehát „nemcsak a szájáért tartják a papot”. A természetben lenni pedig a legszebb dolog.

Különösen jólesik az is, amikor idős asszonyok hozzám fordulnak tanácsért. A földterület megléte óta érzem azt, hogy valóban befogadtak és falusinak tekintenek. Amikor az egyik helyen történtek miatt esetleg elkeseredem, akkor a munkámnak a másik része ad erőt.

– Egyik a lelket, másik a testet erősíti. A nyár a levenduláé, de télen mivel foglalkozol?

– A tél számomra az előkészület és az erőgyűjtés időszaka, mivel áprilistól már kezdődnek a nyári munkálatok. Telente általában szappanok, krémek készítésével foglalkozom. Tavaly január–február környékén aromaterápiás kurzuson vettem részt, ahol speciális illóolajokról tanultam. Máskor új receptekkel kísérleteztem, de mindig van, amit csinálni.

– Hol látod a vállalatodat mondjuk öt év múlva?

– Újratervezés zajlik jelenleg is. Nevet fogunk váltani, tehát már nem Lavanda Montana Transylvania leszünk, hanem Szent Gregorius Herbs manufaktúra. Szeretnénk a kozmetikumok listáját bővíteni és az új recepteket hozzáadni. A másik, amin javítani fogunk, az a branding.

Első perctől – még a levendulafesztivál esetében is – az volt a cél, hogy az emberek jöjjenek el hozzánk. Ne mi vándoroljunk vásárról vásárra, hogy eladjuk a termékeket, hanem helyben vegyék meg. Továbbra is különféle eseményekkel, workshopokkal, fesztiválon kívüli rendezvényekkel szeretnénk bevonzani a vevőket. De a készítmények eladása mellett fontos, hogy tanulási lehetőséget és élményeket nyújtsunk.

– Kezdő vállalkozók számára van valamilyen tanácsod?

– Kettő lenne. Az első az, hogy ha valaminek nekifognak, lelkiismeretesen, értéket teremtve dolgozzanak. A másik az, hogy nem kell görcsösen akarni. Foglalkozzanak azzal, ami a szenvedélyük, adjanak bele mindent, és akkor az eredmény magától jönni fog.

*

Nemsokára kezdődik az idei virágzás, a csekefalvi levendulást június 26. és július 15. között lehet látogatni hétköznap 15–20, hétvégén 10–20 óra között.