Nyugi!!!
Sokszor tapasztaltam magamon, hogy feleslegesen idegeskedem, stresszelem túl a dolgokat. Ezzel rengeteg ember így van, kevesen tudják megfelelően kezelni a rajtuk lévő nyomást. A legtöbb esetben csak utólag látjuk be, mennyire felesleges volt túlizgulni a helyzetet. Rengeteg dolgon tudunk idegeskedni, ez könnyen kellemetlenné teheti a mindennapjainkat. Ilyen a vizsgaidőszak is. Általában későn kezdünk el vele foglalkozni, ez az egyetemista élet egyik íratlan alapszabálya, s minél inkább közeledik, annál idegesebbek vagyunk, mert felkészületlennek érezzük magunkat. A szesszió okozta stressz ellen nehéz küzdeni, sokan ilyenkor az egész éjszakát tanulással töltik, vannak, akiknek ez be is válik. Nekem például soha nem jutott eszembe, hogy kipróbáljam ezt a módszert, valószínűleg nem is érnék vele semmit. A fáradtságtól könnyen lehet még idegesebb az ember, ami rontja a koncentrációt, ezzel annak az esélyét is, hogy jó eredményt érjünk el. Úgyhogy ahelyett, hogy elkezdenénk izgulni azon, hogy mi történik, ha kudarcot vallunk, vagy elkezdenénk a falba verni a fejünk feleslegesen, inkább hagyjunk fel pár órára minden más tevékenységgel, s próbáljuk magunkba szívni az esetek többségében feleslegesnek tűnő rengeteg információt. Sokszor nehezen tudom megállni, hogy a tananyag helyett ne a Facebookra vagy a YouTube-ra menjek rá, de valahogy mindig erőt veszek magamon. Ha érzem, hogy már nem megy a fejembe semmi, inkább félbehagyom a tanulást, így nem húzom fel magam rajta. Annyi biztos, hogy nem ez az évnek a legkellemesebb időszaka, de valahogy túl kell lenni rajta, azt semmiképpen nem szabad hagyni, hogy elvegye a kedvünket az élettől. Felesleges azon gondolkozni, mi lesz, hogyha elbukunk, ha mindent megteszünk az ellenkezőjéért, végül úgyis sikerrel járunk. Néha egészen jót tudok a bajszom alatt mosolyogni, mikor valaki azt magyarázza nekem, hogy mennyire pánikba van esve egyik vizsgája miatt, egészen addig a pillanatig, amíg eszembe nem jut, hogy vannak esetek, amikor én is ugyanezt csinálom. Az egésznek a vége a legtöbb esetben ugyanaz: jót röhögünk azon, hogy képesek voltunk ennyire ráparázni a dolgokra, amikor a kudarc közelében sem voltunk. Sokkal egyszerűbb tehát nyugodt fejjel nekivágni az egésznek, így könnyebben megmarad a fejünkben a lényeg, s nem kell annyi időt a gép előtt töltsünk, hogy az agyunkra menjen a tanulás. A stressz tehát nem vezet sehová, legyen szó bármilyen helyzetről. Végezetül csak annyit mondanék: Nyugi!
fotó:
Hozzászólások