Ha valaki nyáron túl zajosnak vagy közlekedés szempontjából kaotikusnak tartaná Kolozsvárt, az még semmiképp sem járt akkor a városban, amikor elkezdődik az új egyetemi tanév: visszatérnek a jól megérdemelt nyári vakációról a diákok, megtelnek a kávézók és a kocsmák teraszai emberekkel – noha eddig sem volt hiány belőlük –, a buszon az ülőhely már-már luxusnak számít, illetve az eddigi autóhordák megsokszorozódnak. Az új tanév kezdetével még mit figyelhet meg az ember?

Farkas Kriszta

Mondjuk azt, hogy irdatlanul megnőtt a hosszú sorok száma. És a mérete is. Mindig. Mindenhol. Főleg a Tömegközlekedési Vállalat (CTP) épületei és automatái előtt. Ahogy visszarepülnek Kolozsvárra az ifjú nebulók, az első teendők között szerepel a tömegközlekedési kártya feltöltése – az első közös összeröffenés után, amely általában kocsmában szokott megtörténni értelemszerűen. No de nem ez az egyetlen hely, ahol kígyózó sorokkal szembesülünk: kitűnő példaként következzenek a kávézók, „kávé elvitelre” standok. Az egyetemisták túlnyomó többsége kávéval indítja a napját, azzal folytatja a tanórák szüneteit, illetve azzal is zárja az aznapi tanítást. Már ha olyan időben végeznek. Esti kávézásról csak a szessziós időszakban lehet szó, azonban ne siessünk nagyon előre. Mindezek mellett türelempróbának számít a várakozás a liftre, illetve a fénymásolóboltokban – különösen ebben az időszakban, amíg mindenki le nem adta a tanulmányi szerződését, ösztöndíjkérelmét az egyetemi kar titkárságán, azonban ezek már csak enyhe akadályok a hétköznapok kavalkádjában.

Szerencsére nem csak a hosszú sorok látványa köszön be az október szelével. Holott az már megfirtatásra került, hogy ismét zajos Kolozsvár, az ifjúsági események és találkozók megfiatalítják, pezsgővé teszik a mindennapokat. Az indokolatlanul hangos nevetések ostorként csattannak a levegőben, a fáradt, karikás szemek a tantermek fehér falaitól még érzékenyebbek, a kialvatlanság és az őrjöngő bulizás ismét nagy cimborákká válik, a szorgalom és a kemény tanulás pedig valamelyest lefárasztja a diákot, de megnyugtatja az embert: van jövő. És mindez a fiatalok kezében.