Az utolsó másfél licis évemben hozzászoktam a reggel hét előtti negyedóra sétához/rohanáshoz, sokszor igazán jólesett, hogy elsétálhattam kicsiny falum egyik végétől a közepéig. Amikor felkerültem Kolozsvárra, sokat tanakodtam azon, vajon hogyan fogom beiktatni életembe a mozgást. Olyan ember vagyok, aki képes lenne huszonnégyből huszonnégyet a gépe előtt ülni és a billentyűzetet koptatni, elpunnyadni viszont nem akartam. Az nem rám vallott volna. Persze nekem is van CTP-s kártyám. Ott csücsül a telefonom tokjában, mert a zsebemből már háromszor kiesett. Első alkalommal egy ismeretlen srác keresett fel Messengeren, hogy ha esetleg ne adj’ isten véletlenül szükségem van a kártyára, akkor nála megtalálom. Kösz, haver. Másodszor szerencsére észrevettem, hogy kiesett. Harmadszor a Rhédey melletti átjárón kiáltott utánam egy néni, hogy kisasszony, a kártyáját elhagyta. Jó, hogy a fejem még a helyén van… Az igazság az, hogy nem is olyan vészes ez a sétálás. Csúcsforgalomban sokkal hamarabb odaérek a Haşdeutól a FSPAC épületéhez, mint bármilyen járgánnyal. Kis forgalomban persze más a helyzet, de ha belegondolok, a buszállomáshoz vezető utak kompenzálják a megtakarított időt. Azért is szeretek sétálni, mert ha le kell térnem a megszokott útvonalról, nem áll fenn a veszély, hogy rossz buszra szállok, akármikor visszafordulhatok a helyes irányba. Ja, és persze nagyobb a valószínűsége annak is, hogy régi ismerősökkel találkozom a központ tájékán. Már ha felismerem őket egyből, és nem megyek el csak úgy mellettük. (Igen, ez megtörtént eset.) Gyaloglással elkerülhetem a hirtelen kialakult forgalmi dugót is, és ez azért különösen jó, mert én sem vagyok az az időben elkészülő típus, viszont igaz, ami igaz, a legtöbb esetben az utolsó milliszekundumom is ki van számolva. Kb. negyven perc kell ahhoz, hogy eljussak a bentlakástól az egyetemig, de ha busszal mennék, csúcsidőben, akkor ebből száznegyven perc lenne, aminek nem hiszem, hogy örülnének a tanáraim. Sétálva viszont ez mindig annyi, amennyi, sőt csúcsidőn kívül lehet kevesebb is.