A horrorfilmek ikonikusabbjai közül itt van öt, amely tökéletesen megalapozhatja a  halloweeni borzongást.

Újra itt a halloween, az idehaza is egyre inkább népszerű, eredetileg kelta hagyományokra épülő ünnep, mindenféle ikonikus hangulati elemével. A bevásárlóközpontokat ellepik a színes díszként szolgáló töklámpások, a fekete macskás, denevéres, csontvázas minták és a jelmezek. Ugyanígy szerves része ennek az időszaknak a horror műfaja is, legfőképpen a filmek tekintetében.

Az első, talán a lista legjobb darabja az 1980-as Ragyogás, amely több szempontból is kiemelkedő a műfaján belül. Ez az egyetlen Stanley Kubrick által rendezett horror, ez Kubrick legprecízebb filmje – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az egyik jelenetét 148-szor vették fel, ami Guinness-világrekord, 43 évvel a premier után is. Ha a filmet nem, de a rengeteg mém és utalás alapjául szolgáló „Here’s Johnny” jelenetet vagy éppen a folyosón álló ikerpárt mindenki ismerheti valahonnan. A sztori egyébként a kísértetjárta hotelre épül, ami lassan átveszi az uralmat az amúgy is abuzív Jack Torrance felett, aki megpróbálja meggyilkolni feleségét, Wendyt és gyermeküket, Dannyt. A film Kubricktól már megszokott profizmussal operál, emellett pedig páratlan zenéje még inkább nyomasztóvá és nyugtalanítóvá teszi az alkotás egészét, nem beszélve Jack Nicholson félelmetes alakításáról. A film azóta is több vita tárgya, rengeteget elemzik a mai napig, képkockáról képkockára. 

Következő a listán A nyolcadik utas: a Halál. Bátran kijelentem, hogy ez Ridley Scott sokszínű és hepehupás karrierjének ékköve. Az 1979-es megjelenése óta filmes franchise, több darab videójáték, képregény és egész szubkultúra épült rá, nem beszélve arról, hogy minden idők egyik legjobb főhősnője, a Sigourney Weaver által alakított Ellen Ripley is kitörölhetetlen hatással volt a filmes világra. Ahogyan a fent említett Ragyogás, ennek is nagyon egyedi az atmoszférája, ez esetben a tökéletes életforma, a Xenomorph egyenként kezdi legyilkolni az eredetileg hétfős legénységet. A film minden bizonnyal az egyik legjobb darabja a sci-fi horrornak, és jelenleg is rengetegen rajonganak érte világszerte, ennek egyik oka egyedi dizájnelemei, amelyek nagy részét H. R. Giger tervezte.

A harmadik Alfred Hitchcock Psycho című filmje. Talán ez a leghíresebb Hitchcock-film, leginkább a zuhanyjelenet vagy az ikonikus ház a dombtetőn. Ellentétben a fent említettekkel, ebben semmi természetfeletti vagy fantáziajellegű elem nincs, a film antagonistája valójában átlagember, illetve annak őrült elméje, amely rábeszéli a gyilkosságokra. Hitchcock a tőle már megszokott lassú ritmusban vezeti fel a dolgokat, gyakran jelennek meg a filmben utalások a cselekmény következő darabjaira, a háttértörténetre. 

A negyedik a John Carpenter által rendezett 1978-as Halloween. Ilyen listából aligha hiányozhatna a halloweenkor játszodó klasszikus. Igazi báját pont az egyszerűsége adja, ugyanis három hét alatt leforgatott slasher-ről beszélünk, aminek fő gonosza nem savas vérű, háromméteres gyilokgép egy másik bolygóról, hanem átlagember, nagyon egyszerű maszkban, mindennapi eszközökkel és módszerekkel, átlagos városban, olyan ünnep alatt, amikor szinte mindenki jelmezben mászkál éjjel az utcán. Azért működnek az ilyen horrorok ennyire jól, mert a mindennapjainkba hozzák annak a lehetőségét, hogy ilyen helyzet velünk is bármikor megtörténhet. Ez volt egyébként a Carpenter és Jamie Lee Curtis karrierjét igazán beindító film, bár folytatásai sosem tudtak felérni az eredetihez.

Végül, de nem utolsósorban, a valóban klasszikus horror az 1922-es Nosferatu, a legfélelmetesebb Drakula-adaptáció. A több mint százéves német némafilmet Friedrich Wilhelm Murnau rendezte, és bár elsőre az ember szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy lehet-e ilyen régi némafilm a mai napig hátborzongató, mégis működőképes és rendkívül egyedi, ami leginkább a technikai megoldásoknak és Orlok gróf karakterének köszönhető, akit egyébként Max Schreck alakít.