„Lássuk be, hogy szivárványcsaládok régóta léteznek” – ezzel nyitotta Pál Márton magyarországi családügyi aktivista, a #acsaladazcsalad mozgalom egyik alapítója a XIII. Kommunikációs Napok Szubkultúra Blokkját. Elfogadni és elfogadva lenni jelige alatt szó esett a mozgalom céljáról, újságírók és szivárványcsaládok kapcsolatáról és arról, hogy mit és hogyan érdemes megkérdezni ebben a témában. A beszélgetést Parászka Boróka moderálta.

Idén is a virtuális térben került sor a Kommunikációs Napokra, amelyet a BBTE végzős kommunikáció szakos hallgatói immár tizenharmadik alkalommal szerveztek meg. A kétnapos konferencia központi témája a tabudöntögetés, így történt, hogy a rendezvény második napját Pál Marci előadása nyitotta. Marci amellett, hogy közszereplő és aktivista, elsősorban férj és apa: férjével, Ádámmal hat éve házasok és három éve nevelik közösen örökbefogadott kisfiukat. A Magyarországon egyre erőteljesebb homofób, az LMBTQ+-közösséget szegregálni akaró hangokkal és törvényekkel szemben lép fel #acsaladazcsalad mozgalom, amely a szivárványcsaládok el- és befogadásáért jött létre. 

Ahogy az megosztó kérdésekben lenni szokott, a Kommunikációs Napok Facebook-oldalán előbújt rejtekéből a közösségi média „értelmiségi rétege”, franciásan a crème de la crème, hogy a Pál Marcit beharangozó poszt alatt kifejezze nemtetszését: „Egy nagy, buta ideológiai agymosás lesz”, „Ki az idei főszervező, mert lesz hozzá egy két szavam. Anno a tudomanyert es a helyben gyakorlatozásért hoztuk létre a konferenciát vásárhelyen is, nem azért hogy bizonyos egyének szerepelhesenek érzelmeiket siratva.”. Éppen az ilyen hozzáállás és megnyilvánulás tükrében fontos az a tevékenység, amit Marci folytat: megmutatja, hogy a meleg emberek, a szivárványcsaládokban vagy akár a csonka családokban élők (anya + gyermek, apa + gyermek stb.) is ugyanolyan emberek, mint bárki más (ha eddig ez valakinek nem lett volna egyértelmű).

„Mi egy kisebbség vagyunk, de minket is ugyanazok az értékek tartanak össze, mint akármelyik másik családot” – hangzik Marci válasza Parászka Boróka azon kérdésére, meghökkentő-e az, hogy ők szivárványcsaládban élnek és így nevelik a gyermeküket. És szerintem itt rejlik ennek a beszélgetésnek és a Marciék aktivizmusának az esszenciája: van kisebbség és többség, vannak családok, ahol a képlet: anya-apa-gyerek, de vannak olyanok is, ahol viszont anya-anya-gyerek vagy apa-apa-gyerek. A szivárványcsalád is teljes értékű életközösség, az LMBTQ+-személyek és a heteroszexuális emberek egyenértékűek és ezt illene mindenkinek belátni, hiszen a társadalom egyik elemi mozgatórugója és összetartó ereje: elfogadni és elfogadva lenni.