Érdekes, sőt sokszor abszurd, hogy mi, emberek milyen nehezen látjuk meg a részleteket, mennyire könnyen elsiklunk a jelentéktelenebbnek tűnő apróbb dolgok felett, amelyek nap mint nap körbevesznek minket. Pedig Krúdy Gyula óta tudjuk, hogy a részleteknek fontos szerepük van: „Az apróságokra jobban kell vigyázni, mint a nagy dolgokra, mert apróságokból van összetákolva az ember élete.” Közelebbi perspektívából kell figyelnünk tehát az apróságokat, s óvnunk kell őket.

Gondolom, nem csak velem esett már meg, hogy évek óta ugyanazokon az utcákon megyek keresztül, míg hazaérek, sokáig mégsem vettem észre, hogy áll benne egy teljesen romos ház, amiben ki tudja, mióta nem laknak, s mennyi misztikumot, történetet rejthet magában. Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, nem figyeltem eléggé, elvakított a hétköznapok kuszasága és rohanása. 

Egy ideje én is szemfülesebb vagyok, odaadóbb figyelemmel, érdeklődéssel csodálkozom rá a természet jelenségeire, jobban megbecsülöm a napfényt, a varázslatos színekben fürdő égboltot, a patak csobogásának és a madarak csicsergésének melódiáját. Amik eddig nem hatottak rám igazán, olyan parányinak tűntek az élet nagy dolgai mellett, azok most többet nyújtanak, mint azt valaha el tudtam volna képzelni. Rájöttem, a természetben egyre közelebb sodródom önmagamhoz, ott kitisztul a lelkem, elmém, átjár a hála, és pozitívabban gondolkodom egy-egy séta után. A táj ajándékai is kis részletei az életnek – sok időnek kellett eltelnie, hogy észrevegyem, de legfőképp értékeljem.

Mindig csodálat tölt el, ha krimit nézek vagy olvasok, mert annyira hihetetlen, hogy a nyomozók rövid időn belül megtalálják az apró részleteket, észrevétlennek látszó nyomokat, bűnjeleket, majd ezek között az összefüggéseket. A detektívek munkája a részleteken alapul. Egy szalmaszálba kapaszkodva eljutnak a végső leleplezésig.

Tetteink mögött is ott lapulnak azok a részletek, amelyekre sokan nem figyelnek fel, pedig minden történésnek a mozgatórugói ezek az érzelmeink. Hányszor elvakít minket a düh, harag, de nem jut eszünkbe, hogy érzéseink könnyen elhatalmasodnak felettünk, és tulajdonképpen nem a másik ember vagy Isten, akár az egész univerzum a hibás. Sokszor mintha néznénk, mégsem látnánk. Minden mögött megbújnak azok a számunkra érthetetlen szálak, amelyek szorosan összekötik életünket, meghatározzák gondolkodásunkat, cselekedeteinket, és emberekké tesznek.

Aki minden erejével a részleteket kutatja, az gazdagabb, jobban megéli az élet mélységeit és magasságait, jobb eséllyel indul megfejteni a világ tartalmait.