(Részletek)

Bevezető

[…] Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy bálványozza vagy dicsőítse a Preparátor tetteit. Azért íródott, hogy segítsen megérteni az emberi viselkedést és hogy ezáltal megelőzzük a hozzá hasonlók „megszületését”. […]

A könyvben szerepelnek interjúk a Preparátorral, amiket az országos elmegyógyintézetben töltött ideje alatt rögzítettem. […]

Első fejezet: Egy átlagos élet kezdete.

A köztudatban csak Preparátor néven ismert „szörnyeteg” 1992-ben született a Kanton megyében található Kirona nevű mezővárosban. Szülei átlagos emberek voltak, akik a városban található papírgyárban dolgoztak. […]

Négyéves lehetett, amikor a szülei vettek neki egy kiskutyát, elmondása szerint ez volt a kiváltó oka mindennek. Az alábbi interjúban erről olvashatnak bővebben.

1. M.: 001-es számú interjú az országos elmegyógyintézetben. Az interjú alanya a Preparátor néven elhíresült sorozatgyilkos. Mondja csak, ön szerint mi váltotta ki magában a késztetést, hogy véghezvigye a tetteit?

P.: Visszagondolva Leonárd volt az, aki elindította bennem a szenvedélyem.

1. M.: Ez a Leonárd nevű férfi még ma is él?

P.: Leonárd nem férfi volt, hanem a kiskutyám. A szüleimtől kaptam négyéves koromban. Mindig együtt voltunk, még együtt is aludtunk. Azok voltak gyermekkorom legboldogabb percei. Azonban semmi sem tart örökké, és Leonárd elpusztult, amikor nyolcéves lehettem. Emlékszem, hogy egész nap csak sírtam és sírtam. A szüleim nem tudtak megvigasztalni, mondták, hogy kapok új kiskutyát, azonban nekem Leonárd kellett. Végül apám megcselekedte azon tettét, ami új kapukat nyitott meg előttem.

1. M.: Mi volt pontosan ez a tett?

P.: Leonárd elpusztulása után négy nappal apám nagy dobozzal jött be a szobámba. Én még mindig a könnyeimmel küszködtem, azonban valahogy rávett, hogy kinyissam a dobozt. Nagy megdöbbenésemre és örömömre Leonárd volt benne. Megöleltem, azonban nem reagált semmit. Megkérdeztem apámat, hogy miért nem mozdul Leonárd, mire azt felelte, hogy elvitte egy preparátorhoz, hogy örökre velem lehessen. Azonban ennek az az ára, hogy nem tud megmozdulni. És akkor megértettem, hogy a preparálásnak hála Leonárd legyőzte a halált, és elérte azt, amire minden halandó titkon vágyakozik: az öröklétet.

1. M.: Én nem mondanám a preparálást az öröklét elérésének.

P.: Gondoljon csak bele, az, hogy preparálunk egy élőlényt olyan, mintha az idő szövetéből kitépnénk egy darabot, emiatt úgymond megfagyna az időben. […]

Második fejezet: Valami, ami csak hobbinak indult.

14 éves volt, amikor az első állatot sikeresen preparálta. Elmondása szerint gyönyör és megnyugvás szállta meg a testét, miután végzett. […]

1. M.: 004-es számú interjú az országos elmegyógyintézetben. Az interjú alanya a Preparátor néven elhíresült sorozatgyilkos. […]

P.: Tudja, nem az a mókus volt az, amit legelőször próbáltam preparálni. Előtte volt még két veréb és egy egér, azonban azokat elrontottam. Végül úgy döntöttem, hogy szerzek egy preparálásról szóló könyvet. Az egész várost bejártam, de egyetlen könyvesboltban sem árultak könyvet a témában. Még a városi és iskolai könyvtárat is átnéztem, azonban ott sem volt semmi. Végül a főtéren található antikváriumban leltem rá egy eléggé megviselt példányra. Ha jól emlékszem, a címe az volt, hogy A preparálás művészete, ha az íróra kíváncsi, akkor csalódást kell hogy okozzak, mivel sehol sem volt feltüntetve.

1. M.: Ennek a könyvnek a segítségével tanulta meg a preparálást?

P.: Pontosan. Olyan számomra az a könyv, mint másoknak a Biblia.

[…]

Ötödik fejezet: Az első áldozat.

A közvélemény úgy tudja, hogy a Preparátor első áldozatai a Johnson család tagjai voltak, akik Kironából mentek nyaralni a tengerre, ám sosem értek el oda. Preparált testükre három hét után bukkantak a saját házukban. A hír az egész országot megrázta. Onnantól számolják a Preparátor hat éven át tartó ámokfutását. Csakhogy nem a Johnson család volt az első, akiket a Preparátor „örökléttel áldott meg”. […]

1. M.: 010-es számú interjú az országos elmegyógyintézetben. Az interjú alanya a Preparátor néven elhíresült sorozatgyilkos. Meséljen, kérem, az első áldozatairól, a Johnson családról.

P.: Ez sajnos nehéz lesz, mivel nem a Johnson család volt az első, akit örökkévalóvá tettem.

1. M.: De a jegyzőkönyvben az áll, hogy a John…

P.: Az, hogy mi áll a jegyzőkönyvben és mi a valóság, két külön dolog. Az első, akit örökkévalóvá tettem, a 19 éves Marta Ellen volt. 2011. április 4-én halt meg. A város melletti tóba fulladt bele. A halottkém szerint úszás közben begörcsölhetett a lába és emiatt elsüllyedt. Pocsék halál, nekem elhiheti. Lassan lefelé süllyedni a mélységbe, egyre kevesebb fényt látva, miközben a tüdőd levegőért kiált. Próbálsz a felszín felé nyújtózkodni, de minden egyes pillanattal csak távolodsz tőle. Tudod, hogy nem szabad lélegezned, hiszen akkor megfulladsz, azonban egy ponton már nem bírod tovább és reflexszerűen levegőt próbál venni a tested. Ekkor azonban víz tölti meg a tüdőd, és már vége is van.

1. M.: Borzalmas lehet.

P.: A temetése három nappal később volt, és sokan megjelentek, köztük én is. A pap a feltámadásról prédikált és az öröklétről, azonban a valódi öröklétet csak én adhattam meg neki. Amikor a tömeg elvonult a temetés utáni vendégségbe, én maradtam. Megvártam a ravatalozóban, amíg besötétedik, majd munkához láttam. A frissen betemetett sírt nem volt nehéz kiásni, mellesleg a temető sziklás részen feküdt, ezért egy méternél mélyebb sírt nem tudtak ásni. Marta holttestét hazavittem, majd betemettem a sírt. Kész csoda, hogy nem vettek észre. Miután a testet felkészítettem a preparálásra, üvegasztalra helyeztem. Tudja, olyanra, mint amiken az orvosi egyetemeken tanítják a boncolást. A preparálás első lépéseként szikével felvágtam a bőrt a szegycsontjától egészen a köldökéig. Nagyon óvatosan bántam vele, hiszen ő volt az első, akit megáldottam. […]

Utószó:

Ez volt hát a Preparátor története, aki őrült mániájával beleírta magát a történelembe. […]

*Ezt a könyvet ne keresse senki. Úgysem találná.