Harmadév. Na, ugye. Megszabadulsz. Az egyetemtől? S a mesteri? Várjunk csak, ne olyan sebesen előre. Szakdolgozat. Államvizsga. Hoppá.

Akkor kezdődhet. Hogy mi is? A kétségbeesés. Pánik. Szorongás. Ja, hogy az mára kellett volna??? Igen, feledékenység. Feszültség. Türelmetlenség. Éjjeli bagoly-üzemmód. Tanár úr, elnézést kérek, de hajnali 4 óráig írtam a szakdolgozatomat… Elveszettség. Stressz. Gürizés. Mert ugye minden beadandód vagy házid azért mégis meglegyen, nem akarsz te az utolsó félévekben bukni. Szórakozás. Bulik. Szocializálódás. Ilyesmik léteznek ebben az évben??? Kilátástalanság. Tulajdonképpen a szakirodalomtól nem látod magadat, asztalodat és a számítógéped háttérképét, annyi PDF és könyv van kinyitva. Éhség. Anyuuu, ugye küldesz nagyon finom kaját? Nincs nekem időm főzni szakdolgozat írása közben, sajnálj meg engem is! Szomjúság. Azt se tudom, hogy mikor ittam meg utoljára egy pohár bort/korsó sört/shot jägert/pohár vodka-narancsot. Unalom. Agyzsibbadás. Agyfájdalom. Amnézia? Milyen nap van ma? Fáradtság. S ennek a szinonimái: kimerültség, bágyadtság, hullafáradtság, agyonhajszoltság, elgyötörtség, nyúzottság, punnyadtság. Utoljára pedig… A félelem.

Azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a szavakkal. Gondolom, rengeteg sorstársam előrevetíti az utolsó egyetemi évét, s azt látja, amit én. Ugyanakkor két szót kihagytam a felsorolásból. Remény. Hit. Teljes mértékben reménykedem abban, hogy pont, mint mások, én is megírom a szakdolgozatomat, leállamvizsgázom és abszolút hiszek abban, hogy amint sokan mások előttem, lediplomázok és továbblépek. Mert ez is csak egy szakasz. De milyen szakasz. Lassan már csak múlt idő lesz belőle… De mindezek ellenére a jövőbe látó képességemmel sok minden lebeg előttem. Újdonság. Kihívások. Szokatlanság. Világmegváltás. Na jó, éppen az nem, de jó lenne. J Idegen. Új helyek.

Más. A nagybetűs. ÉLET.