Az unalom perceiben, amikor csak elbambulunk a semmibe, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a szomszéd tájéka több izgalmat rejt, mint az, ami éppen körülöttünk zajlik. Van, aki kukkolásnak nevezi, és van, aki évek óta műveli. Vannak, akik profibban, kameralencsével űzik ezt, az aranyfokozatos mesterek pedig távcsővel. Az egyszerű ember simán csak a szemére hagyatkozik. A legizgalmasabb egy tömbházdzsungelben, hogy rengeteg ablak van, ami számtalan izgalmas történetet mesél el a kíváncsi szemeknek. De vajon az én ablakom mit mond el rólam?

Azt, hogy én még itthon is mindig a tökéletes outfitre törekszem, és hogy a hajam is állandóan csodálatosan néz ki. A kékcsillagos pizsi naci délután négykor is kiemeli a szemem barnaságát, és megmutatja, hogy az öltözködésnél a kényelmet ötvözöm a legújabb trendekkel. Legalábbis merem remélni, hogy Álomországban a csillagminta a 2020-as divat egyik elengedhetetlen eleme. A kusza csomóba kötött hajam meg a lelkiállapotom vidám kócosságát, fürtös ingadozását és fonott frusztráltságát próbálja sugallni. Fontos ugyanis, hogy a külsőnk tükrözze a belső énünket is. Titkos vámpír mivoltomra az éjjeli fények és a nappali sötétítés utalhat, ám a fokhagymát szeretem, így az alvási rutinom felborulására más magyarázatot kell találni. Azt vallom, hogy a délutáni tea helyett a sörösüveggel mászkálni igenis jót tesz a léleknek. Jóga helyett is inkább ezt választom, ha lehet. De Isten és a szomszédok látják lelkemet, én próbálkozom az otthoni edzéssel is kisebb-nagyobb sikerrel. Az is kiderül, hogy eddig titkoltam a tánctudásom. Csípőm ringása, mozgásom kecsessége, a már-már erotikusba átmenő figuráim a szobám, a parkett és a szőnyeg az ördögévé tesznek. És igen, be kell vallanom, ezeket csak pár dolog miatt nem láthatta sűrűn ismerős-ismeretlen: az egyik a féltékenység, azt hiszem, ezt meg sem kell magyaráznom, lányok… cicaharc…, a másik pedig, hogy a hímek párzási rituáléként érezékelhetik, vagy akár szirének énekéhez hasonló állapotba is kerülhetnek tőle. Tisztes távolságból nézve senkire nem hat veszélyesen, így aki lesve kapja el a pillanatot, megmenekül, nem kell félnie. A koncertjeim nem tudom mennyire látványosak, itt sajnos kár, hogy csak kép van, hang nincs, mert változatos számokat szoktam olyan hangosan elénekelni, ahogy csak bírom. A szemfülesek észrevehették, hogy Ádám szerdánként, Bence szombaton és Csanád minden második hétfőn meglátogat. De ez nem is fontos. A lényeg, hogy sokat elmondhat rólam egy kis távoli megfigyelés, így aki úgy érzi, hogy valamit kifelejtettem, bátran jelezze.